A világon több, mint 820 millió ember éhezik. Minden kilencedik ember a Földön.
Emellett a túlsúly és elhízás szinte minden országban növekvő tendenciát mutat.
Úgy gondolom, e két ellentét mindenkiben vegyes érzéseket kelt. Elgondolkozhatunk a napi többszöri (!) étkezéseinken, azok sokféleségén, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán van mit ennünk, ugyanakkor mennyit pazarolunk akár mi magunk, akár a környezetünkben élők…
Néhány adat és tény a világunkról
Az alultáplált emberek száma 2015 óta újra növekszik és visszatért a 2010-11-es év szintjére. Bár 2005 és 2015 között határozott csökkenés volt megfigyelhető, ez mára már nem mondható el. A görbe elindult felfelé és a jelenlegi járványügyi helyzet további akadályokat gördít elénk e tekintetben is.
Az alultápláltság többféle formában létezik: mennyiségi, mely a kis testsúlyban mutatkozik meg, illetve minőségi, tápanyaghiányos éhezés. Utóbbi kevésbé feltűnő elváltozásokkal jár, az adott személy testsúlya akár normál vagy afeletti tartományban is mozoghat, hiszen az étrend minőségi összetétele nem megfelelő a szervezet számára: energiadús, de a létfontosságú tápanyagokat nem vagy kevés arányban tartalmazza.
A túlsúly és az elhízás szintén növekszik, globálisan 4 millió halálesetet okozva. Erről előzőekben már írtunk, melyet itt olvashattok.
A kihívás
A termelők és a globális ellátási láncok állandó kihívással néznek szembe, igyekeznek folyamatosan adaptálódni az adott, illetve a változó körülményekhez. Most épp a jelenlegi járványügyi helyzethez, krízishez. Ugyanakkor továbbra is több milliárd asztalra tesznek ételt.
De milyen hatása van az élelmiszer-előállítás módjának a bolygónkra? E témakört a növényi italok előállítása kapcsán részben érintettük, melyet itt olvashattok el.
Tzachor Asaf, a Cambridge-i Egyetem kutatóközpontjának a globális élelmezésbiztonság és feltörekvő technológiák részlegének vezetője az alábbiak szerint nyilatkozott e témában: „A globális élelmiszerrendszerünk a legalapvetőbb feltételnél bukik meg, miszerint egészséges és élelmezésbiztos életet nyújtson az emberiség számára.”
Az egyik lehetséges megoldás…
A globális éhínség leküzdése és az élelmezésbiztonság növelése érdekében 2050-re várhatóan 80% -kal nőni fog az olyan növények iránti igény, mint például a szójabab. (Miért pont olyan növény, mint a szója? Erről előző cikkeinkben olvashattok: itt és itt.) Az 1950-es évek óta a szójabab globális termelése már így is a 15-szörösére nőtt. Az Egyesült Államok, Brazília és Argentína együttesen a világ szójatermesztésének 80% -át teszik ki. Ugyanakkor Dél-Amerikában e növény térhódítása erdőirtások árán valósul meg, továbbá termesztése nagy mennyiségű vizet is igényel – vagyis terjeszkedése, mennyiségi növekedése több környezeti kárral jár együttesen.
Tzachor szerint „a globális élelmezésbiztonság megvalósításának szempontjából az alternatív élelmiszerforrások és az alternatív élelmiszerrendszerek (méretarányos) fejlesztése alapvető fontosságú lenne”.
Az egyik lehetséges alternatív táplálékforrás mind az emberek, mind az állatok számára – az algák.
Valóban lehetséges lenne, hogy a bolygó élelmezésbiztonsági problémáira a tavakban megjelenő kis zöld fodrok (vagy épp pontok) jelenthetik a megoldást?
Az emberek évezredek óta esznek makroalgákat (akár 60 méter hosszúak is lehetnek), ilyenek például a wakame és nori tengeri moszatok is. Az utóbbi időben azonban nagyobb figyelmet kaptak táplálkozási és környezeti potenciáljuk alapján a mikroszkopikus unokatestvéreik.
Az ázsiai ételek egyik jellegzetes összetevője: a wakame
A mikroalgák apró (0,2 µg), fehérjében gazdag szervezetek, melyek az édesvízben és a tengervízben egyaránt megtalálhatóak. Rendkívül változatosak, hiszen becsült fajszámuk 200 000 és 800 000 közötti. Jellemzően esszenciális aminosavakat, esszenciális zsírsavakat, köztük omega-3, omega-6 és omega-7 zsírsavakat, valamint antioxidánsokat, színanyagokat tartalmaznak. Vitaminok tekintetében A, B, C és E vitaminokban, illetve olyan ásványi anyagokban gazdagok, mint a kálium, vas, magnézium, kalcium és jód. E tápanyagtartalom az alga típusától függően azonban változhat.
Jelenleg két mikroalga csoport uralja a piacot. Az első csoport a Chlorella nevű fajokat (nemzetségként ismert) öleli fel, míg a második az Arthrospira nemzetség, közismertebb nevén „Spirulina”. Mindkettő algatípus tápanyagban igen gazdag.
A mikroalga-termesztés alternatív újdonságai
A jelenlegi felsorolás igen rövid, de úgy gondolom, hogy a jövőben ez csak bővülni fog, a legkülönfélébb és legmeglepőbb ötletekkel.
Fotobioreaktorokban:
Izlandon egy kisebb mikroalga-gazdaság alkalmazza e technológiát. Lényege a következő: a geotermikusan termelt villamosenergia segítségével LED-es fény, illetve hulladékhő, víz és természetes szén-dioxid kibocsátás táplálja a mikroalgák növekedését. Vagyis az izlandi létesítményben a mikroalgák termesztése ökológiai lábnyom szempontjából rendkívül hatékony. Emellett nincs szükség herbicidekre vagy peszticidekre, és nem keletkeznek hulladékok sem a technológia alkalmazásával.
Azonban az emberi táplálkozás céljából történő termesztés helyett a cég az aquakultúrában tenyésztett halakat táplálja, helyettesítve a fenntarthatatlan egyéb haletetési módszereket. Az algák kiváló alternatívát jelentenek a halaknak is, mivel gazdagok omega-3-ban, melyet a halak nem tudnak előállítani, ezért be kell szerezniük étrendjükből.
Nyílt sós tavakban:
Az Egyesült Államokban, New Mexico-ban egy cég sós vízű, nyílt tavacskákban, napfény segítségével termeszti a mikroalgákat. A sós vizet általában nem lehet növények termesztésére felhasználni, így jelen helyzetben alternatív felhasználási módot jelent az algatermesztés.
Whisky lepárlók szennyvízében:
Skóciában egy vállalat állítása szerint a whisky lepárlók „szennyvize” tápanyagban gazdag és tökéletes a mikroalgák termesztéséhez. Így ez év elején támogatást nyertek a projekt és az üzem megvalósulásához.
Bár a mikroalgák rendszeres fogyasztása még nem terjedt el, a jövőbeni táplálékforrássá válása nem kérdőjelezhető meg. Mivel a szójabab iránti igény csak növekszik, viszont mezőgazdasági szempontból hosszú távon, nagyobb mennyiségben fenntarthatatlan lesz, az embereknek alternatív fehérjeforrásra lesz szükségük. Vagyis diverzifikálnunk kell az élelmiszerforrásainkat. Ebben az esetben viszont nem szabad rögtön a friss algákra gondolni, mivel friss állapotban fehérjetartalmuk rendkívül csekély, körülbelül a spenótéval azonos (3 %). Ilyen formában alkalmatlan a szójabab helyettesítésére. Azonban szárított formájában már igen! Az alábbi diagram jól szemlélteti, hogy milyen jelentős a fehérjetartalmuk az egyéb fehérjeforrásokhoz képest:
Saját szerkesztés, forrás: Microalgae: A potential alternative to health supplementation for humans
Továbbá az algák több alapvető aminosavat szolgáltathatnak, mint a szójababok. Az algák mellett álló érv szintén a termesztési terület jobb fajlagos kihasználása – kisebb területek hatékonyabb felhasználása. A tavaly megjelent Microalgae: A potential alternative to health supplementation for humans cikk szerint a mikroalgák hektáronként 4-15 tonna fehérjét termelnek évente, szemben a szójabab csak 0,6-1,2.
Kétségkívül vannak akadályok is, melyeket még le kell küzdeni: nincs elegendő kutatási eredmény e témakörben, nem tudjuk, hogy mennyire tudja a szervezetünk hasznosítani a mikroalgákat, mennyire hozzáférhető a számunkra a tápanyagtartalma, nagyobb mértékű termesztése mennyire megvalósítható. Ez mind-mind valóban kérdéses, azonban még egy indok az algák mellett szól: olyan vitaminforrást kínálnak, amelyet a szójababból nem tudunk megszerezni, és valójában tartalmaz egy olyan vitamint is, melyet a spenót sem biztosít a számunkra – a B12 vitamint.
A növényi táplálkozás során a B12 vitamin (kobalamin) pótlására nagy figyelmet kell fordítani, ugyanis megfelelő bevitelét kizárólag húsból, halból, tejtermékekből és tojásból biztosíthatjuk. Egyébként maguk az algák nem állítanak elő B12 vitamint, de úgymond „felszívják” azt a környezetükből. Az élőhelyükön (folyékony kultúrák) olyan baktériumok is megtalálhatóak, melyek magát a B12 vitamint termelik, az algák pedig pont ezeket veszik fel. A piacon már jónéhány alga alapú étrendkiegészítővel, termékkel találkozhatunk is, hiszen az algák a B12 vitamin létfontosságú alternatív forrásai lehetnek.
A jelenkori élelmiszerrendszerek kimerítik a bioszférát, mind a talaj erózióval, mind a felszín alatti vizek szennyezésével, az erdők fakitermelésével és az élőhelyek széttöredezettségével. Tzachor szavaival élve: “Mindezen adatok alapján a mikroalgák önmagukban nem nevezhetőek a jövő táplálékforrásának, helyesebb úgy fogalmazni, hogy megfelelő termesztés mellett ideális tápanyagforrássá válhatnak”.
Forrás:
EW Becker (2013). Microalgae for human and animal nutrition. Handb. Microalgal Cult., John Wiley & Sons, Ltd. pp. 461-503.
AK Koyande, KW Chew, K Rambabu, Y Tao, DT Chu, PL Show (2019). Microalgae: A potential alternative to health supplementation for humans. Food Science and Human Wellness Volume 8(1), pp 16-24.
Kép: Pixabay
