Agykaják

Agyunk teljesítményét az örökölt genetikai tulajdonságokon túl a külső környezeti tényezők is egyaránt meghatározzák, mint pl. ez étrend. Ezért a megfelelő táplálkozás elengedhetetlen az agyi teljesítmény fenntartásához, és segíti a mentális rendellenességek megelőzését és egyben kezelését.

Az egészséges táplálkozás amellet, hogy támogatja a szív és az érrendszer egészségét, valamint segít megtartani az egészségesnek tekinthető testsúlyt, pozitívan hat az agyi teljesítményre is. Olyan speciális étrendeket követők esetében, amelyeknél jellemzően nagy mennyiségű, többszörösen telítetlen zsírtartalmú ételeket, sok friss zöldséget, gyümölcsöt, teljes értékű gabonát, sok halat és főként sovány húsokat fogyasztanak (mediterrán, DASH, skandináv vagy ketogén étrendek), minden esetben a kognitív képességek javulását, vagy hosszabb távon való megőrzését tapasztalták.

Lipidek jelentősége az agy fejlődésében

A megfelelő táplálkozás a kismamák számára is kiemelten fontos, ugyanis a magzat fejlődése során, a születést megelőző időszakban az agyi struktúrák kialakulásához fontos, hogy az összes energia és szükséges tápanyag felszívódjon az anyai étrendből. Ha a terhesség alatt vagy a korai gyermekkori fejlődés során alultápláltság mutatkozik, az negatívan befolyásolja az agyi fejlődést. Az agy jelentős részét lipidek építik fel, amelyek elsősorban zsírsavakat és glicerineket tartalmaznak. Ezért ha az anya a terhessége során többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó ételeket fogyaszt, az jelentősen befolyásolja a magzat és az újszölött hippokampuszában (a nagyagy egy része) lejátszódó sejtosztódási folyamatokat. Állatkísérletek során kimutatták, hogy agy lipidösszetétele tükrözheti az étrend által bevitt lipidek fajtáit. Pl. a foszfatidilszerin segíthet megelőzni a kognitív képességek romlását és javíthatja a memóriát, míg más lipidek az agyi fejlődésért, a tanulási folyamatok és a memória kialakulásáért lehetnek felelősek. A megfelelő minőségű és mennyiségű lipid bevitele mellett elengedhetetlen a vitaminok (főként a B-vitaminok és a D-vitamin), illetve a mikroelemek (vas, cink, jód) bevitele.

Aminosavak és aminok szerepe a idegsejtek jelátviteli rendszerében

Az agyon belüli információáramlásért felelős neuronális jelátviteli rendszer. Az idegsejt, az a neuron hosszabb-rövidebb nyúlványokkal rendelkezik. A hosszabb nyúlványok az axonok, a rövidebbek pedig a dendritet. Egy neuron axonja kapcsolatot tud létesíteni egy szomszédos neuron dendritjével, kettejük között az információ pedig kémiai vegyületek, ún. neurotranszmitterek felszabadulása formájában történik. Agyunknak a neurotranszmitterek termeléséhez tápanyagra és energiára van szüksége, amit egy finoman beállított rendszer szabályoz. Ezek felvétele és regenerálása közötti finom egyensúly könnyen megzavarható, pl. nem megfelelő táplálkozással is, tehát az étrend számos eleme befolyásolhatja ezek mennyiségét és hatását. E rendszer fontos tápanyagai az aminosavak. A triptofán aminosav beviteli szintje befolyásolhatja az egyik neurotranszmitter, a szerotonin mennyiségét, a tirozin aminosav pedig más neurotranszmittereknek, a dopaminnak és a norepinefrinnek a szintjeit befolyásolva. Ezek hatása főként sztresszes szituációkban játszik befolyásoló szerepet a kognitív, döntéshozó folyamatokra. A tartós és fermentált élelmiszerekben megtalálható bioaktív aminok, mint a hisztamin és a tiramin, szintén hozzákapcsolódhatnak az idegsejtek bizonyos receptorjaihoz, ezzel neurotranszmitterként működnek, és megváltoztatják az agy természetes viselkedését, akár káros tüneteket is okozva. Több tanulmány is foglalkozik az étrend és a depresszió kapcsolatával. Kimutatták, hogy a friss zöldségben és gyümölcsben, ezáltal vitaminokban és ásványi anyagokban, többszörösen telítetlen zsírsavakban, rostokban és teljes értékű magvakban gazdag étrend csökkentheti, viszont a magas cukortartalmú ételek fogyasztása hosszú távon kifejezetten károsan hat a depressziós tünetekre. Hasonló tendencia igaz akkor is, ha minőségi és pihentető alvásra való készséget tekintjük.

A bélflóra, az agy és a táplálkozás kapcsolata

Nagy mértékben kutatott terület, és az étrend által jelentősen befolyásolható fontos tényező a bél mikrobiom, azaz a bélcsatorna saját jótékony baktériumközössége. A táplálkozás minősége befolyásolhatja ennek összetételét és anyagcserefolyamatait. Még ezen a területen is számos folyamat agyi szabályozás alatt áll, ugyanis a bél-agy tengely az agyból kiinduló bolygóideg és a bélfal szövetének receptorai között teremt kapcsolatot. A bélben kiválasztott peptidhormonok az elfogyasztott élelmiszerek összetevőivel, vagy azok emésztése sorén létrejövő anyagokkal kölcsönhatva olyan jelzőmolekulákat hoznak létre, amelyek akár el is juthatnak az agyba.

Idegsejt túlműködés (gyulladás) és a táplálkozás kapcsolata

A fehérjeszintézis egyensúlya, a fehérjék feltekeredéssel létrehozott térszerkezete, valamint a sejtek önszabályozáson alapuló degradációja az idegsejtek működésének elengedhetetlen része, amelyet az öregedés befolyásolhat. A fehérjék nem megfelelő feltekeredése az idegsejtekben számos neurodegeneratív betegséggel hozható összefüggésbe. Az agy speciális mikroglia sejtjei általában nyugalmi állapotban vannak, de a perifériás immunrendszer adott jelzéseire képesek az idegsejteket ingerületkibocsátásra késztetni. Az öregedés során a mikroglia sejtek egyre inkább hajlamosak túlzott mennyiségű szabályozómolekulát, ún. citokineket termelni, amelyek az immunrendszert e neuronok túlműködését kiváltó jelzés kibocsátására késztetik. Ez a hatás pedig kognitív zavarokhoz vezethet. Állatkísérletek során kimutatták, hogy egyes monoszacharidok (egyszerű cukrok) túlzott fogyasztása, mint a fruktóz vagy a galaktóz, károsan hatnak az agyra. A krónikus gyulladás (azaz a neuronok túlműködése) káros az agy számára, ezért sok gyulladáscsökkentő hatású étrendi összetevő érdekes lehetőség lehet az idegsejteket védő étrend megtervezésében, mint például a flavonoidok vagy az omega-3 zsírsavak.

Forrás: Ekstand B., Scheers N. 2021. Brain foods – the role of diet in brain performance and health. Nutrition Reviews Vol. 00(0):1-16. doi: 10.1093/nutrit/nuaa091