Valóban veszélyesEk? Piaci rés és E-számoktól való „félelem”? Hogy függ össze a kettő? Folytatjuk a tények feltárását, a tévhitek eloszlatását az E-számok körül!

Az előző cikkünkben már szó esett az E-számok valódi céljáról – mely kissé átalakult az idő múlásával -, továbbá az adalékanyagok definíciójáról, csoportosítási módjairól, illetve alkalmazásuk hasznos, jó oldaláról – egy-egy példával szemléltetve.

Valóban veszélyesEk? 

Mivel senki sem egyforma, vannak akikben túlérzékenységi reakciót – allergia, intolerancia, pszeudoallergia – válthatnak ki bizonyos adalékanyagok. A fogyasztói népesség szempontjából azonban ritkábbak ezen formák előfordulásai, mint a vezető allergének esetében (tej, glutén, tojás, földimogyoró, diófélék, mustár, szezámmag, csillagfürt, puhatestűek, hal, szója, zeller, rák, kén-dioxid). Továbbá nehéz az adalékanyagok és az allergiás reakciók közötti ok-okozati viszonyok, kapcsolatok feltárása is. 

Mindemellett meglévő betegségek esetén is problémákat okozhatnak az adalékanyagok. Ilyen esetben az orvos és a dietetikus javaslatait követve étkezzünk, figyeljünk fogyasztani kívánt élelmiszereinkre és azok címkéjére. Hiszen bizonyos esetekben jelölési kötelezettség vonatkozik azokra az élelmiszer összetevőkre is, amelyek például a vezető allergének egyikéből készültek, vagyis képesek még allergia kiváltására, hiába adalékanyagok. Ilyen esetben az adalékanyagok jelölésekor egyértelmű, kiegészítő megjegyzés szükséges a címkére, például E322=lecitin, szójababból származik. Ugyanakkor nem minden betegséghez kapcsolódó „problémás” adalékanyag esetében (pl.: pajmirizs-zavarok) történik ez a fajta jelölési mód, így mindenképpen kérjük ki szakorvosunk véleményét e kérdéskörben, mire is kell figyelnünk! Szerencsénkre legyen mondva, hogy csak 3 számot kell megjegyeznünk, nem pedig bonyolult kémiai neveket! Ráadásul külföldön is ugyanazt jelenti az adott „számkód”. 

Humánklinikai vizsgálatok eredményei alapján, 6 mesterséges ételszínezék esetében (Narancssárga S (E110), Kinolinsárga (E 104), Azorubin (E122), Alluravörös (E129), Tartrazin (E102), Neukokcin (E124)), a gyártónak kötelessége feltüntetni az élelmiszercímkén az alábbi szöveget: “A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”. Az indíték nem más, mint a hiperaktivitás kiváltása. Bár a vizsgálatok egyértelmű eredményeket mutattak, mégis több aspektust is érdemes figyelembe venni: 

  • A vizsgált gyermekek genetikailag hajlamosak voltak a hiperaktivitásra.
  • A mesterséges színezékek vagy a nátrium-benzoát (E211) tartósítószer (vagy együttes jelenléte) megnövekedett hiperaktivitást eredményez a  gyermek populációban. 
  • A mesterséges ételszínezékek nem az ADHD (figyelemzavar és hiperaktivitás) fő okai, de egyes esetekben jelentősen hozzájárulhatnak a tünetek kialakulásához, tovább ronthatják a fiatalok állapotát, mintegy túllendítve őket a diagnosztikai küszöb felett.
  • A káros hatás nem korlátozódik csak az ADHD-ra. Ezért a mesterséges ételszínezékek inkább általános közegészségügyi problémának tekinthetőek.

Ugyanakkor az elmúlt 50 évben a mesterséges ételszínezékek napi egy főre eső fogyasztása megnégyszereződött. Napjainkban az elhízás, mint népbetegség pedig ijesztő jelenségként, veszélyként robbant be a társadalomba, a gyermekek körében is (itt olvashatsz róla többet)! Ezek után mindenki maga döntse el, hogy valóban szükségünk van-e az ételek, élelmiszerek még vonzóbbá tételére, csalogató kinézetére…

A témában napjainkban is zajlanak az epigenetikai és epidemológiai állatkísérletes  vizsgálatok, újabb és újabb bizonyítékokat, eredményeket adva az adalékanyagok biztonságos felhasználhatóságáról vagy éppen a felhasznált mennyiségük felső határának megállapításáról, alkalmazási területük csökkentéséről. Mindazonáltal elmondható, hogy nem ismert az egyes adalékanyagok szinergikus hatása, hiszen állatkísérletekkel e komplexitás nem feltétlen modellezhető. Vagyis a tudomány és az emberiség fejlődése, a folyamatos vizsgálatok és az idő vasfoga révén biztosan lesznek olyan elméletek, melyek megcáfolódnak és lesznek olyanok is, melyek helytállnak vagy éppen újraíródnak. 

Ugyanakkor elmondható az is, hogy a gyártók valóban gyakran több adalékanyagot használnak, mint ami feltétlenül szükséges. Ezen gyakorlat összefüggésben áll a Quantum satis elvével: nincs minden adalékanyag felhasználására számszerűleg meghatározott felső határérték (pl. tejsav), így a jó gyártási gyakorlatnak (GMP) megfelelően, legfeljebb a kívánt hatás eléréséhez feltétlenül szükséges mennyiségben kell alkalmazni az adott adalékanyagot. Önkorlátozó módon, vagyis a gyártó maga határozza meg a felhasznált adalékanyag mennyiségét, úgy, hogy bizonyítania kell az alkalmazott mennyiséget.

Mindezen tények, hírek arra sarkallták a fogyasztókat, hogy egy új piaci rést nyissanak a gyártók számára: mentes, természetes, tartószítószer mentes, hozzáadott adalékanyag mentes stb. termékek világát. Természetesen az élelmiszergyártók is felismerték az ebben rejlő piacot, köszönhetően annak, hogy egyre több fogyasztó mozdul e trendek, életmódok irányába. Továbbá az EFSA 2019-es Eurobarometer felmérése alapján (itt olvasható a teljes felmérés) is kiderült, hogy Magyarországon továbbra is az adalékanyagoktól és az élelmiszerekben lévő növényvédőszer maradványoktól tartanak a legjobban a fogyasztók, míg az európaiak e aggodalmakon már túlléptek, és talán súlyosabb problémák, történések miatt nyugtalankodnak.

Forrás: EFSA. Saját fordítás, szerkesztés.

Visszakanyarodva az élelmiszergyártókhoz: e piaci lehetőség miatt születtek meg az E-mentes, tartósítószermentes stb. logók az élelmiszereken. Kérdés már csak az, hogy valóban az-e? A címkéken, ha mégis vannak, milyen módon tüntetik fel az adalékanyagokat? 

A hazai fogyasztóvédelmi szervek számos vizsgálatot végeznek e kérdéskörben. Az eddigi vizsgálatok során a tartósítószer, mesterséges színezék mentes termékek megfeleltek a termékekkel kapcsolatos állításoknak. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szerint (I3):

„Nincs sem magyar, sem Európai Unós jogszabály, szabvány, előírás, vagy útmutatás speciálisan arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek mellett lehet egy élelmiszert »E-mentesnek« nevezni, azonban a jelölési rendelet előírja, hogy a jelölés és az alkalmazott jelölési módszer nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait (pl.: jellemzőit, összetételét, mennyiségét stb. ) illetően valamint nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik.”

Források:

I1; I2; I3; I4; I5; I6; I7; I8; I9; I10

Graham, P.: 1987. Hyperactivity and diet. Nutrition & Food Science 87.2: 2-5.

Bateman B, Warner JO, Hutchinson E, et al.: 2004. The effects of a double blind, placebo controlled, artificial food colourings and benzoate preservative challenge on hyperactivity in a general population sample of preschool children. Ach Dis Child 89:506-511.

Képek: EFSA, Pexels

Szerző:

Kertészmérnök és okleveles élelmiszermérnök, termékfejlesztési szakiránnyal. Több éves kutatásainak főbb tárgyát a Stevia rebaudiana Bertoni növény képezte, melyet mind kertészeti aspektusból, mind pedig funkcionális növényként, élelmiszerként is tanulmányozott. A témájával az országos tudományos diákköri konferencián II. helyezést ért el.

Képzése mellett több szakmai tanfolyamon részt vett, köztük minőségirányítási rendszer belső auditori és biostatisztikai képzésen is. Illetve a Food Revolution franciaországi ifjúsági találkozóján és a klímaváltozás hatásait és kihívásainak kezelési lehetőségeit vizsgáló projektben is szerepelt résztvevőként.