Napjainkban egyre gyakrabban találkozhatunk a „szuperélelmiszerek” („superfood”-ok), illetve a belőlük készült „szuperételek” fogalmával. Hogy mik is ezek az alapanyagok, arra nincs konkrét definíció. Az olyan hatóságok, mint az európai EFSA (European Food Safety Authority) vagy az amerikai FDA (Food and Drug Administration) nem fogadják el, és nem is használják ezt a kifejezést. Elsőként 1949-ben találkozhatunk a „superfood” fogalmával egy kanadai magazin újságcikkében, amelynek témája egy bizonyos muffin fajta állítólagos pozitív táplálkozás-élettani szerepének boncolgatása volt. Aztán a fogalom a XX. század végére, a XXI. század elejére marketingeszközzé vált. Egyszóval: a „szuper élelmiszer” nem tudományos kategória, hanem erősen marketing célokat kiszolgáló terminológia. Mindig az éppen aktuális divat dönti el, hogy mi nevezhető „szuper élelmiszernek”. Általában olyan zöldségekre és gyümölcsökre használják ezt a fogalmat, amelyek különösen sok tápanyagot tartalmaznak, ezért fogyasztásuk az emberi szervezet számára kifejezetten előnyös: élelmi rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, és egyéb, élettani hatások kiváltására alkalmas anyagokban (csúnya szóval: fitonutriensekben) gazdagok. De lehetnek ezek az anyagok állati eredetűek is: például a hideg vízben élő tengeri halak a magas EPA és DHA zsírsavtartalom miatt (ld. korábbi cikkünket).
A “Superfood” fogalom hatékony marketingeszközt takar
A „szuper élelmiszerek” között kutakodva azt tapasztaljuk, hogy az ezen termékek fogyasztását ösztönző irányzatok nagy részben nem a mi klimatikus viszonyaink között termő, legkevésbé sem őshonos alapanyagok használatára buzdítanak. Olyan különlegességekről hallhatunk, mint az avokádó, chia mag, quinoa, maca gyökér, tengeri moszat, spirulina, gránátalma, lila kukorica, goji bogyó, kimchi… Ezek nagy része mára már nem is számít különlegesnek, rendszeresen megtalálhatjuk őket a nagyobb élelmiszer-láncok polcain éppúgy, mint a helyi zöldségeseknél. (Azért vannak őshonos alapanyagok is, bár sokkal kisebb arányban:bogyós gyümölcsök, fekete áfonya, sötétzöld színű leveles zöldségek, lenmag, fokhagyma stb.)
Mi a baj ezekkel az élelmiszerekkel? Azt kell mondanunk, hogy semmi. Önmagában tényleg semmi. De van itt néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni:
- Mivel ezek az alapanyagok nagyrészt Európán kívülről érkeznek hozzánk, sajnos gyakran merülnek fel velük kapcsolatban minőségi problémák. Az Európai Unió Élelmiszer – és Takarmánybiztonsági Riasztási rendszerében (RASFF rendszerben) is előfordulnak rájuk vonatkozó riasztások. Magyarországot is érintette például a kínai goji bogyóban talált nem engedélyezett növényvédő-szer maradvány (itt olvasható) problémája. De 2018-ból találni egyéb, Európai Unió területéről érkezett riasztásokat is, például a kínai eredetű goji bogyó túl magas Enterobacteriaceae száma, vagy a szintén Kínából származó Chlorella és Spirulina porban talált, nem jelzett szulfit-tartalom.
- Napjainkban a tudatos fogyasztók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra, a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére. De vajon tudjuk-e, hogy Mexikóban mostanra annyira jövedelmezővé vált az avokádó-termesztés, hogy a farmerek már csak azzal akarnak foglalkozni? Nem ritka, hogy a törvényi megkötések ellenére irtanak ki erdőket, hogy újabb avokádó ültetvényeket telepíthessenek. És hát pont az avokádónak elég magas a vízigénye is. Elgondolkodtató, hogy vajon mekkora szénlábnyoma lehet egy olyan élelmiszer-alapanyagnak, amelyet a világ másik végéről kell kis hazánkba utaztatni?
A Földünkre vigyázni kell! Ezt egyre többen tudjuk. Tudjuk?
- Az új szuperélelmiszerek iránti lendületes igénynövekedés jelentősen befolyásolja a helyi közösségek életét – nem feltétlenül pozitív irányban. A The Guardian cikkéből azt is megtudhatjuk, hogy egyes drogkartellek már felfigyeltek az avokádóban rejtőző pénzügyi lehetőségekre, és egyre aktívabb részt vállalnak a dolog üzleti részében.
Avokádó… Még nem olyan jövedelmező, mint a kokain, de fejlődik!
- Sokszor olyan gyógyhatásokat tulajdonítanak ezen élelmiszereknek, amelyek tudományosan nem igazolhatóak.
- Egy 2018-ban publikált tudományos összegző cikkben a szuperélelmiszerek fogyasztásának hatását vizsgálták a metabolikus szindróma tüneteire. (A metabolikus szindróma az az állapot, amikor a magas vérnyomás, emelkedett éhomi vércukorszint, kóros hastérfogat, emelkedett triglicerid, emelkedett koleszterin-szint 5 tünetéből legalább 3 fennáll.) Az eredmények nem voltak konzisztensek: nem állapítható meg egyértelműen, hogy a szuperételek fogyasztása valóban kedvezően hat a metabolikus szindróma paramétereire (itt olvasható). (Persze önmagában a sok zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak lehetnek pozitív egészségügyi hatásai.)
- Egy angliai kutatás adatai alapján a megkérdezettek 11 %-a mondta azt, hogy a szuperélelmiszerek fogyasztásával megelőzhető a rák (itt olvasható). A megfelelő táplálkozás valóban csökkenti a rák bizonyos fajtáinak (pl. vastagbél rák) kialakulásának kockázatát, de ezek a pozitív biológiai aktivitással rendelkező anyagok nem feltétlenül csak az általában méregdrága „superfood-okban” találhatóak meg.
A legfontosabb üzenet, amit ma közvetíteni szeretnék Felétek, az, hogy egyetlen olyan élelmiszer sincs, amit önmagában alkalmas a teljes tápanyag, vitamin, mikroelem—szükségletünk kielégítésére. A változatos étrend semmivel nem helyettesíthető!
A másik fontos üzenet: ha szeretjük, mert finom, ha van rá elég pénzünk, vagy ha csak néha különleges ételeket akarunk az asztalra varázsolni: nyugodtan válasszunk „szuper élelmiszereket”. De kicsit gondolkodjunk azon is, nem lehet-e azt a nagyon egészséges „szuper élelmiszert” nagyon egészséges helyben előállított élelmiszerre felcserélni?
Vegyük például a goji bogyó esetét! Ezt a kis piros csodanövényt préselt és aszalt formában is megtalálhatjuk az üzletekben. Tény, hogy magas a poliszacharid-tartalma, ami kedvező hatással lehet az immunrendszerünkre. Antioxidáns kapacitása jelentős, C-vitamint, karotinoidokat is tartalmaz. Sajnos azonban kevés az irodalmi adat arra vonatkozóan, hogy mindebből mekkora mennyiséget találunk a gyümölcsben? Mennyivel jobb, mint pl. a csipkebogyó? Azt lehet tudni, hogy 100 g goji bogyóban 42 mg C-vitamin tartalmat mértek, ami valóban jelentős mennyiség. (Összehasonlításként: a narancsban ez az érték 50 mg, a kiviben 70 mg, a paprikában 80 mg.) Csipkebogyónál pedig 100 g termék esetében minimum 200 mg a C-vitamin, ugyanakkor a csipkebogyó is tartalmaz karotinokat, poliszacharidokat (főként pektint) is. Talán az egyetlen komponens, ami a goji bogyóban megtalálható, a csipkebogyóban pedig nem, az a májvédő hatású cerebrozidok jelenléte. De erre is van magyar alternatíva: gondoljunk a máriatövisre. És hát nem is mindenkinek vannak májproblémái.
A Felelős Gasztrohős superfood térképe: jó tippek a cserére!
De találhatunk még példát cserelehetőségekre: az édesburgonya remekül helyettesíthető sütőtökkel vagy sárgarépával. A búzafű magas klorofill tartalma, lutein, zeaxantin és ß-karotin tartalma vitathatatlan, de a rukkola ugyanezeket az anyagokat tartalmazza. A magas antioxidáns tartamú zöldségek, gyümölcsök hazai tárháza rendkívül széles. Csak senki nem figyel fel rá, ha az almáról beszélünk, hiszen azt több száz éve ismerjük és fogyasztjuk, tehát nyilvánvalóan nem abban van az örök élet titka. Inkább valami ázsiai vagy amerikai csodaszerben, amit még nem próbáltunk ki.
Megemlítendő, hogy vannak olyan élelmiszerek, amelyek tényleg nem helyettesíthetőek más alapanyagokkal: Magyarországról származó hideg vizi tengeri halakat például tenger hiányában elég nehézkes beszerezni. Pedig e tekintetben kifejezetten fontos lenne a rendszeres fogyasztás.
Összességében tehát csak arra kell figyelni, hogy jól megszervezett kampányok, hirdetések, divatok ne feledtessék el velünk: nem létezik örök életet biztosító csodaszer! A változatos táplálkozás semmi mással nem helyettesíthető, és egzotikus növények keresése helyett sokszor elég lehet a hazai források mélyebb ismerete!
Felhasznált irodalom:
Vasas A., Mócza I., Szendrei K.: Goji bogyó, a kínai „szupergyümölcs”: reklámok és bizonyítékok I. rész. Gyógyszerészet 56.(3) 168-172 (2012).
Vasas A., Mócza I., Szendrei K.: Goji bogyó, a kínai „szupergyümölcs”: reklámok és bizonyítékok II. rész. Gyógyszerészet 56.(4) 227-231 (2012).
Képek forrása:
Felelős Gasztrohős Superfood térképe: https://gasztrohos.hu/tip/magyarorszagi-superfood-terkep/
https://pixabay.com/hu/
