Az eddigiekben arról beszéltünk, hogy a különböző édesítőszerek használata nem mindig indokolt – gyermekek esetében kifejezetten kerülendő. Napjainkban azonban a krónikus betegségek előfordulásának gyakorisága a felnőttek és gyermekek körében egyaránt emelkedik. A gyermekkori elhízás, és az annak talaján kialakult betegségek esetében sokkal nagyobb a valószínűsége a szövődmények fellépésének is. (Erről írt korábbi blogbejegyzésünk itt és itt olvasható.)

A gyerekkori elhízás problémája. Túlsúlyos gyerekből hamar lehet túlsúlyos felnőtt…

A gyermekek körében egyre gyakoribb súlyproblémák eredményezték azt, hogy 2013-ban az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (Amarican Academy of Pediatrics: AAP) első ízben látta indokoltnak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek kezelésére vonatkozó szakmai irányelv kiadását. (Gyermekeknél gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegség, amely autoimmun folyamat, így kialakulása nem vezethető vissza életmódbeli tényezőkre.) A gyermekkori elhízás mértéke azonban maga után vonzotta a cukorbetegség ezen ritka formájának gyakoribbá válását is. Minden cukorbeteg számára a kezelés fontos részét képezi az életmód-változtatás keretében megvalósult dietoterápia.

Terjed és terjed…

A cukorbetegségben alkalmazandó diéta nem tartozik a legnehezebben betartható étrendek közé abból a szempontból, hogy a legtöbb alapanyag nem korlátozott extra mértékben. A diéta nehézségét az erőteljes kvantitatív jelleg okozza. Minden egyes betegnek, személyre szabottan meghatározzák, hogy mennyi energiát és mennyi szénhidrátot fogyaszthat étkezésenként, 1 nap alatt. A felnőtt cukorbetegek kezelésére kidolgozott, jelenleg érvényben lévő szakmai irányelv egyértelműen kimondja, hogy: „Energiamentes és alacsony energiatartalmú édesítőszerek használata ajánlott, mert ezek csökkenthetik a napi szénhidrát- és energiafelvételt.”

A finomítatlan, egyszerű cukor a cukorbetegnek szinte méreg!

Ha cukorbetegként édesítőszereket fogyasztunk, az alábbi általános szempontokat érdemes figyelembe venni:

  • Alapelvként kijelenthető, hogy cukorbetegként az édesítőszerekből, illetve az azokkal készült termékekből sem fogyaszthatunk akármennyit. A gyakorlatban találkozhatunk olyan példákkal, amikor is a cukorbetegnek szánt, édesítőszerrel készült édesség összes energiatartalma szinte megegyezik a hagyományos termékével.
  • A cukorbetegnek szánt élelmiszerek esetén is vizsgáljuk meg, hogy a cukrot konkrétan mivel pótolták (pl. méz, vagy szirupok alkalmazása kerülendő),
  • Az édesítőszerek sokszor nem egyféle édesítőt, hanem – a legkedvezőbb ízhatás kialakítása érdekében – azok keverékét tartalmazzák. Legyünk tisztában a receptúrában alkalmazott édesítőszerek tulajdonságaival külön-külön is (hőstabil vagy hőlabilis, beszámítandó vagy nem beszámítandó édesítőszer);
  • Az édesítőszerek engedélyezése során minden esetben meghatározásra került az ADI (acceptable daily intake=elfogadható napi beviteli mennyiség) érték, ezt a mennyiséget ne lépjük túl;
  • Ha kelt tésztát készítünk, vegyük figyelembe, hogy az élesztő felfuttatásához igazi cukor kell! Az édesítőszerek nem alkalmasak az élesztő felfuttatására;
  • Az előző ponthoz kapcsolva szeretném megjegyezni, hogy az édesítőket karamellizálni sem lehet;
  • Noha abban a szakemberek egyetértenek, hogy cukorbeteg gyermekeknél előnyös az édesítőszerek használata, a pontos mennyiségekre hiányoznak az ajánlások. Hiszen a fent említett ADI értéket minden esetben felnőttekre dolgozták ki. Ráadásul gyermekek esetében testtömeg-kilogrammra vonatkoztatva nagyobb az élelmiszer-bevitel is, tehát az ADI érték átlépése ezen korcsoport számára a legkönnyebb.

Hogy az egyénre szabott táplálkozás betartható legyen, a cukorbetegek számára fontos tudni, hogy mely édesítőszer pontosan mennyi energiát és szénhidrátot szolgáltat, és így mennyi fogyasztható belőle. Ebből a szempontból az édesítőszereknek alapvetően két csoportját különböztetjük meg:

  • Energiát nem adó édesítőszerek, cukorbetegek számolás nélkül fogyaszthatják:
    • Szacharin: az elsőként alkalmazott mesterséges, intenzív édesítőszer. Édesítőereje a cukorhoz képest 250-300-szoros. Nem kifejezetten jó sütéshez-főzéshez, mivel hő hatására keserűvé válik. Ráadásul fémes utóíze is erőteljes, ezért általában más édesítőszerekkel kombinálják.
    • Ciklamát: édesítőereje a normál cukor 30-szorosa. Sütéshez, főzéshez jól használható. Kiválóan alkalmas a szacharin fémes utóízének elfedésére.
    • Aceszulfám-K: édesítőereje 200-szor nagyobb a cukorénál, és hőstabil vegyületként ételkészítés során nem árt számára a hőhatás. Keserű utóíz jellemezheti.
    • Aszpartám: különlegessége, hogy kizárólag savas közegben stabil. Ráadásul hőre bomlik, tehát sütni-főzni ne akarjunk vele. 160-220-szor édesebb a cukornál. Megjegyzendő, hogy van aszpartám-aceszulfám só is, ami a két anyag 64:36 arányú keveréke. 350-szer édesebb a cukornál, napi maximálisan fogyasztható mennyisége 20 gramm. Előnye, hogy a só az aszpartámnál stabilabb, vízben könnyen oldódik.
    • Szukralóz: a vegyület a szacharóz molekula klórozásával jön létre. 600-szor édesebb a cukornál. Ám a hozzá kapcsolódó klórmolekulák miatt a szervezet nem hasznosítja. Érdekessége, hogy ez az az édesítőszer, aminek íze a legjobban hasonlít a cukorhoz. Ráadásul hőstabil és jól oldódik vízben, így főzéshez-sütéshez is jó választás.
    • Sztívia: 200-300-szor édesebb a cukornál. Hőstabil, pH-stabil. Kesernyés utóíz jellemzi. Sütéshez-főzéshez port vagy folyadékot használjunk, mert ezek a formák jobban oldódnak vízben.
    • Neoheszperidin: édesítő ereje nagyon nagy szórást mutathat: a cukorhoz képest 200-1.800-szoros tartományban bármi előfordulhat. Mentolos utóíz jellemzi. Főként cukormentes italokban és fagylaltokban találkozhatunk vele.
    • Taumatin: mintegy 2.500-szor édesebb a cukornál. Fehérjeként a szénhidráttal kb. megegyező mennyiségű energiát ad, de mivel igen-igen édes, annyira kevés mennyiség is elég belőle, hogy az ezzel bevitt energia elenyésző. Szénhidrát-tartalma nincs. Vízoldékony, savas közegben, magas hőmérsékleten stabil.
    • Neotám: szintén peptidvegyület, szinte a legédesebb édesítőszer: a cukorénál 7.000 – 13.000-szer édesebb. Mérsékelten hőstabil.
    • Adventám: a legédesebb édesítő, a cukorénál 20.000 – 37.000-szer édesebb. Hő hatására bomlik, savas közegben nem stabil, így főzésre nem alkalmas.
    • Eritrit: cukoralkoholként kakukktojás az energiát nem adó édesítőszerek csoportjában, mivel kalóriaértéke szinte nincs is. Édesítőereje a cukorénak 60-80 %-a. Az eritrit nagy része felszívódik a vékonybélben, így a vastagbélbe csak kis mennyiség jut el, a többi cukoralkohollal szemben ezért nem okoz puffadást. A felszívódott mennyiség pedig szinte teljes mértékben kiürül, ezért gyakorlatilag nem ad energiát.
  • Energiát adó édesítőszerek: cukorbetegek a napi szénhidrát-mennyiségbe beleszámítva fogyaszthatják:
    • Cukoralkoholok (a vegyületcsoportról korábban már írtunk itt). Hő és pH-stabil vegyületek. Hőkezelésre nem barnulnak. Többségük grammonként 2,4 kcal energiát ad. Térfogat és tömeg tekintetében talán a legjobban helyettesítik a cukrot pl. sütemények, piskóták készítésénél:
      • Xilit: édesítő ereje kb. azonos a cukoréval, de kalóriatartalma annak csak 60 %-a. A bevihető napi mennyiség maximuma 25 gramm. Felszívódása hosszan elhúzódó, csekély mértékben emeli meg a vércukor-szintet. A xilit kristályos formában nem tartalmaz szénhidrátot, de a szervezetben egy része (kb. 50 %-a) glükózzá alakul, ezt a szénhidrát-számításnál figyelembe kell venni.
      • Mannit: édesítő ereje a normál cukornak kb. fele. Maximálisan fogyasztható napi mennyisége 12-13 gramm.
      • Maltit: Édesítőereje közel azonos a cukoréval, de kalóraitartalma annak csak 60 %-a. (Megjegyzés: a maltit szirup cukortartalmú édesítő, azt cukorbeteg NEM fogyaszthatja.)
      • Izomaltit: Édesítőereje a cukorénak csupán 40-50 %-a.
      • Szorbit: Napi maximális beviteli mennyisége 30 g. Ritkán felléphet szorbit-intolerancia, mely kellemetlen hasi tüneteket, hasmenést okoz. Ez gyakran fruktóz, vagy laktóz-intoleranciához kapcsoltan jelentkezik. (Megjegyzés: a szorbit szirup cukortartalmú édesítő, azt cukorbeteg NEM fogyaszthatja.)
      • Laktit: Feleannyira édes, mint a cukor. Napi maximális beviteli mennyisége 20 g/nap.
    • Elemi cukrok:
      • Tagatóz: A fruktózhoz hasonló vegyület. Édesítőereje az asztali cukorhoz közelít, de energiatartalma a normál cukornak mindössze 40 % (1,5 kcal/g). Nem túl elterjedt, bár lehet találni olyan édesítőt, amelyben összetevőként szerepel, izomaltózzal és szukralózzal kombinálva.
      • Fruktóz: gyümölcsök, zöldségek és méz tartalmazza jelentős mennyiségben. Gyakran írják fel receptre is a cukorbetegek számára. A vércukorszintet az asztali cukornál kevésbé emeli meg (mert előbb glükózzá kell bomlania), és nem igényel inzulint a sejtekbe történő bejutáshoz, így kíméli a hasnyálmirigy inzulintermelő ß-sejtjeit. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy grammban kifejezve ugyanannyi szénhidrátot tartalmaz, mint az asztali cukor! Túlzott mértékben fogyasztva a vérből a májba jutva fruktóz-1-foszfáttá alakul, majd további folyamatok során a triglicerid-szintézisbe, és a húgysavképződésbe játszik szerepet. Ezért a tartósan magas fruktózbevitel kedvezőtlen vérzsír-paraméterek (főként a triglicerid-szint növekedés) és köszvény kialakulását is elősegítheti. Mindezekből adódik, hogy a fruktóz bevitelének napi maximális mennyiségét a szakértők 25 grammban határozták meg.

Egy életen át diétázni… Mindenhol csak korlátok… Nem kis küzdelem!

Összességében megállapítható, hogy az édesítőszerek – a korszerű fogyókúra támogatása mellett – választékbővítő, pozitív szerepet töltenek be a gyermek – és felnőttkori cukorbetegek étrendjében egyaránt. Segítségükkel a betegeknek nem kell lemondani az édes íz élvezetéről, étrendjükben heti 2-3 alkalommal a nélkül szerepeltethetnek szinte bármilyen édességet, hogy egészségkárosító hatással kéne számolniuk. Mindemellett a továbbiakban sem árt az óvatosság: az édesítőszerek elterjedése továbbra sem jelenti a segítségükkel előállított élelmiszerek korlátlan fogyasztási lehetőségét! 

 

Felhasznált irodalom:

  • C. Copeland, J. Silverstein, K. R. Moore, G. E. Prazar, T. Raymer, R. N. Shiffman, S. C. Springer, V. V. Thaker, M. Anderson, S. J. Spann, S. K. Flinn: Amarican Academy of Pediatrics: Management of Newly Diagnosed Type 2 Diabetes Mellitus (T2DM) in Childern and Adolescent. Clinical Practice Guidline. In Pediatrics, 2013;131;364. DOI: 10.1542/peds.2012-3494
  • Gerő László dr., Hidvégi Tibor dr., Winkler Gábor dr.: Édesítőszerek a cukorbetegek diétájában – mit és mennyit fogyaszthat a beteg? in Diabetologica Hungarica. 2016 március.
  • D. Agüero, L. A. Dávila, C. E. Contreras, D. R. Gómez, J. de Assis Costa: Noncaloric Sweeteners in Children: a Controversial Theme. 2018. in BioMed Research International, https://doi.org/10.1155/2018/4806534
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma- Egészségügyért Felelős Államtitkárság – EGÉSZSÉGÜGYI SZAKMAI KOLLÉGIUM: Egészségügyi szakmai irányelv – A diabetes mellitus kórismézéséről, a cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban. Érvényes: 2017-02.20 – 2019. 12.31.

Képek forrása: www.pixabay.com

 

Szerző:

Agrármérnöki diplomája, gyógynövénytermesztési szakiránya mellé a Semmelweis Egyetemen szerzett dietetikusi végzettséget 2017-ben. Fő érdeklődési területei: cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek, metabolikus szindróma dietoterápiája, táplálékallergiák, obezitológia. A MENŐ MENZA Program keretében általános iskolás gyermekek körében végzett edukációs tevékenységet.