Előző írásainkban megpróbáltunk eligazodni a szója, és az abból készült termékek színes palettáján. Reméljük, ezzel sikerült hasznos támpontokat adni az egyes termékek élelmiszer-tudományi megítéléséhez! Következő néhány cikkünket a szója egészségügyi hatásainak elemzésére szenteljük.Ennek keretében ma kizárólag a pajzsmirigyről fogunk beszélni: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?

Pajzsmirigy:

Az in vitro és in vivo patkányokon végzett vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy a szójában jelen lévő izoflavonoidok képesek befolyásolni a pajzsmirigy jódfelvételét, ezáltal fokozva a pajzsmirigy alulműködés (hypothireózis) kockázatát.

Hogyan is működik a pajzsmirigyünk?

Mint oly sok esetben, a folyamat itt is az agyban kezdődik: a hypothalamus – mint egy tehetséges karmester – számtalan egyéb hormontermelő szerv közt a pajzsmirigy működését is szabályozza. Itt termelődik ugyanis az a TRH (thyreotropin releasing hormon) nevű hormon, amely hatására az agy egy másik területén (az adenohypophysis-ben) TSH hormon keletkezik, ami viszont már közvetlenül a pajzsmirigyre hatva szabályozza a T3 (trijód-trionin) és a T4 (tiroxin) termelődését. A szervezetünk olyan okosan működik, hogy ha a fent leírt folyamat végén a T3 és T4 szint nagyon megemelkedik, akkor ezek a „végtermék-hormonok” jelenléte már gátló hatást gyakorol az agyra: leáll a TRH és TSH termelődése, és így a pajzsmirigy is „visszavesz” a működéséből.

Minden agyban kezdődik…

Na de mi köze van ennek a szójához?

A kérdés jogos, de higgyük el: van kapcsolat! A T3 és T4 termelődéséhez ugyanis a szervezetünknek jódra van szüksége (napi kb. 150 mikrogramm mennyiségben), amely ásványi anyag hihetetlen mennyiségben koncentrálódik a pajzsmirigyben (kb. 25-szörös mértékben). Csakhogy a pajzsmirigy sejtek a jódot nem elemi formában, hanem jodidionként veszik fel (I–). Ezt egy peroxidáz enzim alakítja elemi jóddá. És itt kerül a képbe a szója, amely tartalmaz goitrogén, azaz a pajzsmirigy jódfelvételét befolyásoló anyagokat: ezek képesek gátolni az említett peroxidáz enzim működését, ezáltal végső soron csökkentve a pajzsmirigy hormonok képződését.

És akkor most mi a helyzet?

Felmerült a jogos aggodalom, hogy a fent felvázolt jelenségek miatt a szója fogyasztása pajzsmirigy alulműködést, vagy golyvát okozhat, vagy akár az autoimmun pajzsmirigy gyulladás kialakulásának esélyét is fokozhatja (Hashimoto-thyreoiditis). Ráadásul azt, hogy a szójában található izoflavonoidok gátolják a fent említett enzim aktivitását, patkányoknál egészen jól kimutatták.

De mint tudjuk, az állatkísérletek eredményeit soha nem szabad egy az egyben emberekre vonatkoztatni! Az elmúlt években elég intenzíven vizsgálták a kérdést a terület szaktekintélyei, több humánklinikai vizsgálat, áttekintő értékelés is született a témában. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA: European Food Safety Authority) 2015-ben kiadott kockázatelemzésében az addig elvégzett humánklinikai vizsgálatok eredményeinek összesítése alapján úgy találta, hogy a szója izoflavonodjainak és fehérjéinek nincs hatása a pajzsmirigy működésére. Ezt látszik megerősíteni az a 2019-ben született szakmai cikk is (itt olvasható), mely 18 különböző, randomizált, kontrollált vizsgálat eredményét összegezve megállapította, hogy a szója izoflavonjai nem befolyásolták sem a T3, sem a T4 szintjét. A TSH szintje pedig nagyon csekély mértékű változást mutatott.

Mindezek alapján azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a szója beépítése egy kiegyensúlyozott étrendben, egészséges felnőttek esetében nem okoz pajzsmirigy működési problémákat. Figyelembe kell venni azonban az alábbi szempontokat:

  • Szóját nem csak élelmiszerként, hanem gyakran étrend-kiegészítőként is fogyaszthatunk. Ezeknek egy része nem is a növényt, hanem KIZÁRÓLAG az abból kivont bioaktív anyagokat, izoflavonoidokat tartalmazzák. Ahogyan azt az EFSA is megemlíti kockázatelemzésében, a piacon kapható étrend-kiegészítők izoflavonoid tartalma (a 2015-ös elemzések szerint) 35-150 mg dózist tartalmaznak NAPONTA! Ez olyan mennyiség, aminek a hatása sokkal erősebb lehet, mint ha valaki csupán az étrendjében szerepelteti a szóját, több-kevesebb rendszerességgel. Tájékozódjunk, mielőtt étrend-kiegészítőket vásárolnánk! A nagyon magas koncentrációban bevitt izoflavonoid nem mindenki számára javasolható megoldás!
  • Léteznek izoflavonoidokkal, szójával dúsított élelmiszerek, ezek fogyasztása is fokozhatja a megadózisú bevitelek esélyét. Gondoljunk pl. a szójalisztből készült kenyérre.
  • A szója esetleges pajzsmirigy-alulműködést generáló hatása függ az egyén jódellátottságától is. Megfelelő jódellátottság mellett nem alakul ki pajzsmirigy-alulműködés. Igen ám, de Magyarország jellemzően jódhiányos területnek számít, ezért alapesetben is érdemes jódban gazdag élelmiszer-forrásokat iktatni étrendünkbe. Ezek közül legegyszerűbb, ha jódozott sót használunk ételeink elkészítéséhez. De találhatunk jódot a tengeri algákban, tengeri halakban, az áfonyában, a májban és egyes ásványvizekben (pl. Jódaqua, Mistral, Pávai Vajna) is;
  • Mint korábbi cikkeinkben, így itt is fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy NE csak egyedül a szóját kiáltsuk ki bűnösnek!

Nem csak a szója az egyedüli bűnös

Számtalan más élelmiszer is tartalmaz goitrogén anyagokat: a káposztafélékben, a brokkoliban, karfiolban, retekben, repcében, karalábéban vagy a spenótban is megtalálhatóak. Ugyanakkor ezek az ételek fontos vitamin, ásványi anyag és rostforrások is, normál mennyiségű fogyasztásuk a bennük található goitrogén anyagok ellenére is mindenkinek javasolható, főként főtt ételek formájában, mivel a főzés hatására a goitrogén anyagok nagy része elbomlik belőlük.

  • Akinek már kialakult pajzsmirigy-működési problémája van, annak a kezelőorvosa, illetve a dietetikusa segít a számára szükséges étrend kialakításában, amely étrend – a betegségtől függően – lehet jódszegény vagy jódban gazdag diéta. A felsorolt élelmiszer-anyagok teljes étrendi kiiktatására általában nincsen szükség, de fogyasztásuk egyes esetekben korlátozást igényel, ennek mértékét azonban a betegségünket kezelő szakemberrel, személyre szabottan kell egyeztetni!

Irodalom:

https://examine.com/nutrition/is-soy-good-or-bad/

https://www.sciencedaily.com/releases/2019/06/190627114054.htm

  1. Otun, A. Sahebkar, L. Östlundh, S. L. Atkin, T. Sathyapalan: Systematic review and meta-analysis ont he effect of soy on thyroid function. Scientific Reports (2019) 9:3964

Szerző:

ENadmin and Szepesi-Csöndes Nikoletta

Agrármérnöki diplomája, gyógynövénytermesztési szakiránya mellé a Semmelweis Egyetemen szerzett dietetikusi végzettséget 2017-ben. Fő érdeklődési területei: cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek, metabolikus szindróma dietoterápiája, táplálékallergiák, obezitológia. A MENŐ MENZA Program keretében általános iskolás gyermekek körében végzett edukációs tevékenységet.