AZ UTOLSÓ PILLANATOK, HOGY CSATLAKOZZUNK ÉS RÉSZE LEGYÜNK A VÁLTOZÁSOKNAK

Lehetőségünk volt magunk mögött hagyni a telet, és ellátogatni a dubaji megrendezésű Food for Future fesztiválra, ahol a világkiállítás tematikájára építve a legnagyobb hangsúly az élelmiszerlánc fenntarthatóságán, karbon lábnyom csökkentésén volt. Az expón számos témában rendeztek panel beszélgetéseket, melyekből sok hasznos információhoz jutottunk. Az egyes helyszíneken más-más megközelítésben, de nagyon sokoldalúan járták körül a témákat.

A WHO által szervezett panelbeszélgetéseken főleg agrárpolitikai, stratégiai kérdések kerültek elő a világ vezető szervezeteinek szakértői, miniszterei, elnökei által prezentálva. A Global Leadership Symposium névre hallgató helyszín jelmondata a következő volt: a vizionárius vezetők stratégai mentén készülnek a jövőre. Ebben a sátorban hihetetlen érdekes vezetők, döntéshozók ütköztették a véleményeiket. Olyan nagy vállalatok, cégek, bankok, véleményformálók szólaltak fel itt, mint a Nestlé vezetője, az IMF befektetési vezetője, a világ vezető startup inkubátorainak az alapítói, vezető világkereskedelmi központok élelmiszer ügynökségeinek elnökei.

A Make it Happen sátor felszólalói a megvalósítók voltak, azok a különleges cégek, alapítványok, melyek megváltoztatják világunkat, feltalálnak, újítanak, bevezettek már jó gyakorlatokat, szabadalmakat hoztak létre, hihetetlen eljárásokat vittek piacra, méghozzá sikeresen, piacképessé téve azokat. Azok a panelbeszélgetések zajlottak itt, amelyek a jövőnk meghatározói lesznek 5-10 éven belül. Olyan felszólalók beszéltek, akik nem azt nézték, hogyan úszhatják meg a változást, hanem elébe mentek. Nem azt választották, hogy pénzt keresnek a langyosban, míg még lehet, aztán lesz, ami lesz, hanem kockáztattak és így most már többszörösét keresik meg annak, amit egyébként megúszassal kerestek volna. Mivel egyediek, nincs versenytársuk, a világ verseng értük. Az a legnagyobb gondjuk, hogy a világ különböző országaival milyen gyorsan kössenek stratégiai megállapodásokat. Ezeket az embereket hallgatva nagyon messze került az a rövid távú gondolkodás, megúszós, ügyeskedő mentalitás, melyet itthon sokszor tapasztalunk.

Az utolsó helyszín a Generation Food sátra volt, ahol azok a fiatal titánok, startup unikornisok vezetői, alapítói beszéltek, akik még szinte gyerekekként olyan felelőségtudatról, logikáról, tudásról, piaci ismeretről és a jövő várható történéseinek ismeretéről tettek tanúbizonyságot, melyet bármelyik bölcs, tapasztalt vezető megirigyelhetett volna.

Az előadások szünetében lehetőségünk volt beszélgetni a kiállítókkal, és megismerni, hogy milyen valóban innovatív, piacon lévő, jövedelmező, de mégis fenntartható megoldásokat használnak a világ különböző területein. 

A kiállítók között találkoztunk sejtből tenyésztett majd 3D nyomtatóval hússá formázott technológiát fejlesztő céggel. 

Továbbra is növekszik a globális fehérjefogyasztás, különösen a hús és a húskészítmények esetében. Az élelmiszeripar növekvő állatállomány iránti kereslete hatalmas környezeti, egészségügyi, pénzügyi és etikai problémákat okoz. A cég az iparosított gazdálkodás alternatíváját fejleszti, megkerülve a hagyományos állattenyésztést övező etikai és környezetvédelmi problémákat azáltal, hogy integrált 3D nyomtatási technológiával rendelkező ipari tenyésztett hústermelési eljárást fejleszt ki.

A nyomtatásnak köszönhetően, abszolút személyre szabott hús-zsír arányokat állíthatnak be. Megtudtuk, hogy az első legyártott steak ára megközelítőleg 250 dollárba került, de a scale uppal az elkövetkezendő pár évben elérhetik, hogy a nyomtatott hús ára elérje a hagyományos boltban kapható változatokét. És ezek nem csak szavak már náluk, hiszen Belgiumban épül a gyár, mely erre a technológiára lesz képes. 

Nem ők voltak az egyedüliek, akik a fenntartható húsfogyasztást helyezték előtérbe. Beszélgettünk egy szingapúri vállalat képviselőjével is, akiknek küldetésük, hogy ízletes, fenntartható és egészséges tenger gyümölcseit tegyenek le az asztalra. Specialitásuk, hogy állatok helyett egészséges sejtekből nevelnek húst. Jelenleg olyan rákféléket termelnek, mint a garnélarák, valamint a homár és a világon elsőként alkalmaznak sejtes mezőgazdasági technológiát. Folyamatos fejlődésüknek köszönhetően mára már nem csak rák féléket, hanem baromfi és vörös húsokat is képesek gyártani, gén manipuláció nélkül. 

Szintén a növekvő fehérje fogyasztásunkat kívánja kielégíteni egy izraeli vállalkozás. A globális élelmiszer-kereslet növekszik, miközben az élelmiszer-fogyasztási minták a fenntarthatóbb és egészségesebb források irányába változnak. Ezért alternatív fehérje forrásként a szöcskét használják, mely húsának fehérje tartalma kiemelkedően magas, 72%.  Megtudtuk, hogy a világon jelenleg 1,3 milliárd ember fogyaszt szöcskét, mely adatot nekünk európai gyomorral még szoknunk kell. Pedig a szöcske hús kiváló tápanyag tartalommal rendelkezik, minden esszenciális aminosav megtalálható benne, valamint nincs telített zsír vagy koleszterin tartalma. 

Kis számban, de a funkcionális élelmiszerek is képviseltették magukat a kiállítók között. Egy szintén izraeli cég funkcionális rágógumit fejlesztett, mely segít a cukor utána vágy csökkentésében, akár teljes megszüntetésében. A cukormentes rágó 2 perc rágás után kikapcsolja a nyelvünk édes ízérzékelésért felelős receptorait, így utána hiába fogyasztunk édességet, nem fogjuk annak ízét érezni, sőt, a receptorok lekötése miatt kívánni sem fogjuk azt. Kipróbáltuk, és valóban működött. Sokak számára jelenthet ez megoldást az édességekről való leszokásban. A cég nem beszél mellé, rengeteg szakértő áll mögötte és számos klinikai teszt, mely alátámasztja a fentieket.

Sok helyen találkoztunk a vertikális farm gazdálkodást bemutató vállalatokkal, amely egyértelműen a megművelhető föld felületek véges területének, és a folyamatosan növekedő népességnek köszönhető. A zárt technológiának hála nincs szükség növényvédő szerekre, és a vízfogyasztás pedig drasztikusan, akár 95%-kal is csökkenthető a hagyományos szabadtéri termesztéshez képest. 

Természetesen a víz fogyasztással is foglalkoztak a kiállítók, megismerkedtünk egy céggel aki szakértői véleményeket és megoldásokat kínál az állattenyésztés, a baromfi és a víziállatok egészségügyi, takarmányozási és takarmányminőségének javítására, technológiatranszferre és projektmenedzsment szolgáltatásokra.

A fenntarthatóság jegyében nem maradhattak ki a hulladék gazdálkodás és a karbon semlegesség megoldásait kínáló vállaltok sem a kiállítók közül, még komposztálási bemutatót is tartottak.

Bele láthattunk egy jelenleg zajló projektbe, ahol Dubajban 4 év alatt létrehoznak egy fenntartható mezőgazdasági várost, mely inkubátorként szolgál majd sok ezer startup számára oly módon, mely a világon egyedülálló. A kutatási infrastruktúrától kezdve, a nagyüzemi termelésig, a tényleges mintapiac megteremtéséig, a mintagazdaságok létrehozásáig mindent tudnak majd biztosítani a FoodTechValley-ben.

Azonban a legizgalmasabb és legátfogóbb megoldást az az úgynevezett upcyclinggal foglalkozó izraeli-spanyol cég hozta, aki hulladékok superfood-á alakításával etetné a világ elmaradt régióit humanitárius céloktól vezérelve. A cég épp a Dubaji Környezetvédelmi Miniszteriummal folytatott tárgyalásokat, hogy a egyesült emírségek területén lévő összes(!!!) hotel étel maradékát visszaforgassák fagyasztva szárítással, porítási folyamattal, laborban végzett csoportosítással újra az élelmiszerláncba. Ez oly módokon képzelhető el, hogy különböző superfood porkeverékek kerülnek kialakításra az igényeknek megfelelően, melyek egy része élelmiszeripari funkcionális adalékanyag lesz, a többi pedig humanitárius céllal az éhező, szegény területek ellátására szolgálna. Ez utóbbi olyannyira tervezhető lehet, hogy a például Kenyában a vashiány megoldása válik szükségessé, akkor olyan összetételű keverékek kerülnek odaszállításra, mely az adott helyi problémákra jelentenek megoldást.

Fárasztó, azonban rendkívül tanulságos és érdekes 2 napon vagyunk túl. 

A fenti témák egyértelműen megkerülhetetlen részét képzik majd az élelmiszeripar jövőjének. A mi célunk, hogy ezt valahogy tudatosítsuk itt, ebben a kis országban is Európa közepén, ahol azt lájuk, szívesebben dugják homokba a fejüket a vállalatok. Azt gondolják „nem lehet nagy baj, ha mindent úgy csinálok, ahogy eddig, hiszen eddig is bevált, milliárdos így is a cégem, miért ne válna be továbbra is?” Az a rossz hírünk, hogy a csillagromboló itt van felettünk nemsokára. És lehet majd arról panaszkodni, hogy nem működik a mezőgazdaságunk, hogy senkinek nem kell majd az általunk tenyésztett hús, vagy hogy nem tudunk versenyképesek lenni a külföldi komplex, innovatív termékekkel szemben.

Lehet ezt is, csak nem visz előre és nem véd meg a csődtől. Ellenben ha ma még költenénk innovációkra, és nem csak azt reklámoznánk, hogy innoválunk, hanem tényleg akarnánk létrehozni valami egyedit, ha nem sajnálnánk a felhalmozott pénzünket igazi jövőbe mutató tervek megvalósítására, ha nem okozna gondot szakemberekbe fektetni a pénzünk, ha nem idegenkednénk a tudás megvásárlásától és nem gondolnánk azt, hogy mi mindenhez is értünk jobban, mint a szomszédaink, mint a világ többi része, ha leküzdenénk rendkívüli gyávaságunkat és biztonsági játékainkat, a merjünk kicsinek lenni, hozzáállásunkat, a hazai torz piaci helyzethez való végtelen alkalmazkodásunkat, akkor lenne esélyünk.

Egy biztos, hogy a tudás, a lehetőség benne van a C-vitamin feltalálását jegyző nemzetben, de ha nem használjuk, nem marad más választásunk, mint a lemaradás, a világ aljára csúszás, ahol, mondanunk sem kell, nem a minőségi élelmiszerek vannak többségben.