Az elhízás és a halál: tényleg minden 5. ember? I. rész
Valós veszélyek – elcsépelt frázisok
Előre szeretném jelezni Nektek, hogy cikksorozatomat egyesek provokatívnak találhatják, és sokaknál „kicsapja majd a biztosítékot”, főleg a második része.
Az Interneten böngészve tavasszal találkoztam az alábbi, nagyon hangzatos címmel publikált gyöngyszemmel: „Minden ötödik ember a halálba eszi magát”. Na, gondoltam magamban, ez biztos nincs így! Járjunk csak utána ennek a kérdésnek! Nyomozó munkám során sajnos kiderült, hogy első sejtésem csak részben volt igaz, a hangzatos cím mögött sok megfontolandó adat rejtőzködik. Sok gondolat jutott eszembe a téma kapcsán, ezért úgy döntöttem, hogy vállalva a népszerűtlenséget, megírom a huszonnyolcezer-kétszázharmincnegyedik blogbejegyzést az elhízás egészségügyi kockázatairól. Mert igazából semmi olyat nem tudok mondani, amit Ti már ne hallottatok volna. Az első cikkben a legfrissebb adatokról, tényekről, értelmezési nehézségekről írok, de a második cikkben egy nagyon érzékeny témát érintek majd: a Ti felelősségeteket. Hát ezért nem leszek népszerű.
Tegyük meg a tőlünk telhetőt!
Idén áprilisban látott napvilágot a „Global Burden of Disease” címet viselő tanulmány, amely 195 országban vizsgálja a lakosság táplálkozási szokásainak hatását a nem fertőző betegségek (szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, daganatos betegségek) okozta halálozásra, valamint az ezen betegségek következtében elveszett/csökkent életminőségben leélt életévekre. A vizsgált népesség a 25 éves kor fölötti lakosság volt. Az elemzést 15, konkrétan meghatározott táplálkozási tényező vonatkozásában végezték. A tanulmány különlegessége, hogy 1990 – 2017 között eltelt évek adatainak összegzése alapján, konkrét számokat, adatokat hozva próbál tükröt tartani a világ népessége elé. Aki akarja, láthatja magát benne.
A felvezetés után szeretnék néhány konkrét adatot is megismertetni Veletek, először globálisan, aztán kifejezetten az európai régió vonatkozásában. Lássuk hát a vizsgálati eredményeket:
- A vizsgált 195 országban 2017-ben összesen 11.000 millió, helytelen táplálkozásra visszavezethető haláleset (összes haláleset 22 %-a) történt, és 255 millió fogyatékossággal korrigált életév veszett el.
- A fent említett halálesetekből 10 millió szív- és érrendszeri betegség, 913.090 pedig daganatos megbetegedés.
- A 3 legjelentősebb rizikófaktor: a magas nátrium bevitel (3 millió haláleset), a teljes kiőrlésű gabonák csekély mértékű fogyasztása (újabb 3 millió haláleset), az alacsony gyümölcsfogyasztás (2 millió haláleset)
- Túl magas a cukrozott üdítőitalok fogyasztása (főleg fiatal felnőtteknél, középkorúaknál, időseknél a fogyasztás mérséklődik), és a nátrium fogyasztása.
- Szinte minden országban túl magas a feldolgozott húskészítmények fogyasztása, a régiók közül Nyugat-Európa ebben a vonatkozásban a dobogó 3. helyén áll.
Sokféleképpen lehet rosszul választani
Szóval eddig se szívderítő a helyzet, de most jön a hab a tortán! Merthogy nemcsak általánosságban, hanem régiók szerint is születtek adatok, amelyek alkalmasak az idegrendszer további borzolására. Az étrendi okokra visszavezethető halálozási arányszám legalacsonyabb Afrika szubszaharai régiójában (13%), a legmagasabb Közép-Ázsiában (38%). Európán belül azonban továbbra sincs egyenjogúság a halálozás tekintetében: Nyugat-Európában 15 %-os, Közép-Európában 27 %-os, Kelet-Európában 32 %-os halálozási arányt mértek, tehát így nézve az adatokat, nem is minden ötödik, hanem minden harmadik ember „eszi magát halálra”. Elkeserítő.
Még akkor is elkeserítő, ha az adatokat fenntartásokkal kezeljük. Miért nem lehet hát mégsem egyértelműen kijelenteni, hogy minden 5.(vagy 3.) ember halálra eszi magát? Nézzük a lehetséges válaszokat:
- Táplálkozási szokásokat felmérni rendkívül nehéz. Nincsenek olyan kézzel fogható paraméterek, amiket megmérhetek egy laborvizsgálat során, és kiderül, hogy az illető mit evett, mennyit és milyen gyakran. Úgyhogy a felmérés alapja a vizsgálatba bevont személyek memóriája. Üljünk le, és gondoljuk végig, mi volt az ebéd az elmúlt három napban. Kinek sikerült kapásból felidézni?
- Mivel a hatások csak később jelentkeznek, az ok-okozati tényezők is sok esetben kérdésesek.
- Az sem egységes, hogy az egyes országokban milyen információkat gyűjtenek a táplálkozási szokásokról. Bár a tanulmány szerzői gondos munkával a létező összes információforrást megpróbálták fellelni, sok esetben nem jártak sikerrel. A zöldség és a gyümölcsfogyasztást a legtöbb országban elemzik, de pl. a mikrotápanyagok, rostok, sóbevitel nem mindenhol dokumentált.
- Az egyes országokban az ételkészítés módja, a receptek összetétele eltérő. Akkor hogyan becsüljünk egységesen?
- Ne feledjük: ezek statisztikák. Személyes meggyőződésem, hogy Afrika szubszaharai régiójában azért olyan alacsony a táplálkozási tényezőkkel összefüggő halálozási ráta, mert mielőtt kialakulhatnának a nem fertőző betegségek, már előtte meghaltak alultápláltságban. Vagy viperacsípésben.
- A nem fertőző betegségek kialakulásának csak egyik oka a helytelen táplálkozás. Ott van még a cigaretta, az alkohol, a testmozgás hiánya… Ezekkel együtt nézve az arányok módosulhatnak. Honnan tudjam, hogy a szívinfarktusomat a napi 3 kg disznósajt, vagy a napi 5 doboz cigaretta okozta? (A jó válasz: a kettő együtt, megmondhatatlan arányban.)
Bár a fenti pontok azt mutatják, hogy az adatok értékelésével óvatosan kell bánni, azért az látszik a tanulmányból, hogy az egészségtelen táplálkozás mérhetően hatással van a nem fertőző betegségek kialakulására, és a várható életévek számára. Nem szabad hát félvállról venni! De erről részletesebben következő cikkemben lesz szó.
Forrás:
Health effects of dietary risks in 195 countries, 1990-2017: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study in 2017. (2019) DOI:https://doi.org/10.1016/S0140-6736(19)30041-8
Képek: Pixaby.com
