Korábbi cikkeinkben megvizsgáltuk az energiát nem adó, intenzív édesítőszerek fogyasztásának biztonságosságát megalapozó engedélyeztetési eljárásokat (itt), illetve áttekintettük ezen édesítők csoportjait (itt). Sorozatunk lezárásaként azokat a témákat vesszük sorra, melyek a laikusok körében leggyakrabban felmerülnek az édesítőszerek fogyasztásával kapcsolatban.
1, Az édesítőszerek rákot okoznak. Ez pontosan olyan terület, amelyre töménytelen kutatást végeztek. Nem is írnék itt róla sokat, hiszen sorozatunk I. részében ezt részletesen tárgyaltuk. Kiemelkedően sokat vizsgálják az élelmiszer-anyagok esetleges karcinogén hatását. Az előzőekben említettük már a szacharin példáját, amely patkányokban hólyagrákot okozott, de a célzott vizsgálatok a hatást nem igazolták. A másik, e téren vitatott édesítőszer, az aszpartám, mely rákkeltő hatását sok helyen bizonygatják. Az igazság az, hogy az aszpartám az egyik legalaposabban vizsgált élelmiszer-adalékanyag. Több mint 100 tanulmány (főként toxikológiai és klinikai vizsgálatok) igazolják az aszpartám biztonságosságát. Tény, hogy egyes tanulmányokban az aszpartám valóban okozott nem kívánt hatásokat: csalánkiütést, egyéb allergiás tüneteket, fejfájást, de sosem okozott rákot. Az aszpartám ADI (acceptable daily intake: az a mennyiség, amennyit testtömeg-kilogrammonként hosszú távon naponta fogyasztva sem tapasztalhatunk egészségkárosító hatást) értéke 40 mg/ttkg, ami azt jelenti, hogy naponta több mint 8 liter Fanta light-ot kellene elfogyasztani egy 70 kg-s felnőttnek ahhoz, hogy a határértéket átlépje, és egészségügyi kockázatokkal kelljen számolnia.
2, Az édesítőszerek felborítják az egészséges bélflóra összetételét. Valóban tény, hogy ezen édesítők szinte teljesen emésztetlen állapotban érnek a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok lebontják őket, miközben a számukra megfelelő tápanyagoktól mennyiségük növekszik, arányuk megváltozik. Ezt nevezzük prebiotikus hatásnak, amely az édesítőszereken belül főként a cukoralkoholokra jellemző. A cukoralkoholok prebiotikumként (tehát a bélflórában természetesen megtalálható mikroorganizmusok tápanyagaiként) viselkedve kedvező irányba változtathatják meg a bélflóra összetételét. Egy eddigi vizsgálatokat összesítő, átfogó tanulmány szerint a mérsékelt cukoralkohol-fogyasztás a bifidobaktériumok számának növekedését eredményezte, amely pozitív hatásnak tekinthető. (A teljes cikk itt olvasható.) Megjegyzendő, hogy ezen pozitív hatás elérése során a bélbaktériumok olyan gázokat is termelnek (hidrogént, metánt), melyek az erre érzékeny egyéneknél puffadást, hasi diszkomfort érzést, hasmenést okozhatnak. Ezek a tünetek enyhíthetők/megszüntethetők az alábbi „praktikák” alkalmazásával:
- Ha édesítőszert alkalmazunk, azt mindig alacsony dózisban kezdjük használni, a mennyiséget fokozatosan emeljük;
- Ne hagyatkozzunk ebben a kérdésben mások tapasztalataira, mivel a puffadás mértéke egyénenként rendkívül eltérő lehet, így a „kísérletezési fázist” nem lehet kikerülni;
- Fokozottabb fizikai aktivitással, megfelelő folyadékfogyasztással enyhíthetőek a tünetek;
- Ha szervezetünk érzékeny a puffasztó anyagokra, az édesítőszereken kívül érdemes figyelmet szentelni az egyéb, étrendben szereplő, puffasztó hatású ételekre (pl. hüvelyesek, keresztesvirágúak mellett egy cukoralkohol fogyasztása fokozhatja a tüneteket).
Ezen alapelvek szem előtt tartásával a legtöbb esetben megtalálható az a személyre szabott ideális mennyiség, amely az adott egyén számára biztonságosan fogyasztható: így nem kell lemondani a pozitív prebiotikus hatásról, de nem kell szenvedni az esetleges kellemetlen tünetektől sem.
Igaz továbbá az is, hogy a bélflóra egyensúlyát nem pusztán édesítőszerekkel lehet megváltoztatni. Meglehetősen sok azon élelmiszerek és étrend-kiegészítők száma, amelyek hatással vannak a bélben található mikroorganizmusok összetételére, arányára: a savanyú káposztától kezdve a kefíren és a joghurton át, a fermentált szójatermékek és az egyre divatosabbá váló kombucha mindegyike kiválthatja ezt a hatást. És ne feledjük az összes, étrend-kiegészítőként forgalomba hozott probiotikumot vagy/és prebiotikumot tartalmazó készítményt sem! Az ilyen élelmiszerek és étrend-kiegészítők hatása sok esetben bizonyult már kifejezetten kedvezőnek!
Eleget tudunk róluk?
(Megjegyzés: A bélflórának nem csupán az abszolút mennyisége, hanem az azt alkotó egyes fajok, nemzetségek aránya is hatással lehet a szervezet működésére. (Erről a témáról már született egy blogbejegyzés korábban, itt olvasható.) Szükséges lenne az egyes édesítőszerek külön-külön történő, humánklinikai vizsgálata.)
3, Az édesítőszerek nem segítenek a fogyásban. Hát ez igaz, nem nagyon lehet vele vitatkozni. Viszont nem is az a dolguk. Túlsúllyal, elhízással küzdő személyek nem fognak lefogyni attól, hogy cukor helyett szacharint raknak a reggeli kávéjukba. A tartós fogyáshoz a teljes életmód megváltoztatása szükséges, melynek alapja a rendszeres mozgás, és a megfelelő étrend. Együtt. A megfelelő étrend pedig azt jelenti, hogy az étrend egészére figyelünk oda. Az energiát nem adó édesítőszerekkel megspórolhatjuk ugyan a cukorral bevitt energiamennyiséget, de mindezzel nem megyünk sokra, ha közben a napi két csomag sósmogyorónkat nyugodt lélekkel elropogtatjuk, és este 10-kor magunkba döntjük a hűtőnk tartalmát. Összességében érdemes megjegyezni: AZ ENERGIÁT NEM ADÓ ÉDESÍTŐSZEREK NEM FOGYASZTÓSZEREK!
Nem segítenek a fogyásban…
4, „Becsapják a szervezetet”, inzulinválaszt váltanak ki. Olyasféle okoskodással találkozhatunk itt, hogy az édes íz hatására a szervezet felkészül a tápanyagban gazdag táplálék érkezésére, és mivel ezt nem kapja meg, a vércukorszint leesésével, éhségérzettel reagál. Az a sejtésem, hogy itt az emésztés kefalikus fázisáról lehet szó. A kefalikus fázist szokták „feji” szakasznak is nevezni, azon létező élettani jelenség alapján, hogy még mielőtt a szánkba jutna a falat – a táplálék puszta látványától, illatától, akár a gondolattól is – már megkezdődik az emésztőrendszer működése. Ilyenkor megindul az emésztőnedvek elválasztása (az inzuliné is!), a szervezet felkészül arra, hogy nemsokára enni fogunk. Ezt a fajta inzulintermelést tehát a fent felsorolt külső ingerek váltják ki. Az édes íz által kiváltott inzulinszekréció ezek alapján kb. olyan mértékben emelheti meg az inzulintermelést, mintha megnézünk egy csokireklámot vagy elhaladunk egy pékség előtt. Véleményem szerint nem indokolt az édesítőszereket okolni egy olyan jelenségért, amelynek kiváltására bármilyen élelmiszernek még a gondolata is elegendő. Ez a hatás nem specifikus.
5, Kisgyerekeknek nem adható. Ezzel az elképzeléssel tudok azonosulni. A méz 1 éves kor alatt kifejezetten veszélyes a botulizmus miatt, így azt még akkor se adjuk, ha az élelmiszer hőkezelési folyamatokon esett át (pl. mézes puszedli). Úgyhogy 1 éves kor alatt sem cukrot, sem mézet, továbbá semmilyen édesítőt ne adjunk a piciknek! Szükség esetén édesíthetünk pl. banánnal.
1 éves kor felett viszont bővülni kezd a paletta. Konkrét ajánlások nem születtek arra vonatkozóan, hogy mely édesítőszert pontosan milyen életkorban lehet adni a gyermeknek, ám a szakemberek egyetértenek abban, hogy édesítőszereket akkor indokolt alkalmazni a gyerekek esetében, ha erre van valami konkrét egészségügyi ok (pl. elhízás, cukorbetegség). Egyéb esetben ezek kerülése javasolt. Néhány szempontot azonban figyelembe vehetünk ebben a kényes témában is:
- Az édesítők közül a legjobb választás a méz, mert ez az egyetlen olyan, valóban természetes édesítő, amely hasznos, bioaktív anyagokat is tartalmaz. Vigyázzunk, ne vegyünk hamisított mézet!
- Az előző gondolatból adódik, hogy ha édesítőszert alkalmazunk, mindenképpen megbízható üzletből, jó minőségű terméket használjunk;
- Intenzív édes ízük miatt (mely a cukorénál is édesebb) az édesítőszerek hamar feljebb viszik az édesíz-érzékelés ingerküszöbét, így a gyermek az extrém édes ízen kívül mást nehezebben fog elfogadni;
- Kisgyermekkorban az elsőként választható édesítőszer 1 éves kor felett –kis mennyiséggel kezdve, az adagot fokozatosan emelve – az eritrit, amely a többi cukoralkohollal szemben, normális mennyiségben fogyasztva nem okoz hasmenést. Érdemes számításba venni, hogy az eritrit gátolja a fruktóz felszívódását, ami már tüneteket eredményezhet;
- Fruktóz: természetes formában a gyümölcsökben és zöldségekben is megtalálható, de ha rendszeresen ezzel édesítünk, megterheli a májat, így kisgyermekkorban nem javasolt;
- Nyírfacukor: igaz, hogy nem rontja a fogakat, de még felnőtteknél is könnyen okoz hasmenést, kisgyermekeknél ez még kritikusabb probléma, ezért alkalmazása nem javasolt;
- Szorbit: hashajtó hatása miatt kisgyermekeknek nem javasolt;
- Sztevia: egyes esetekben (pl. napraforgó-félére érzékenyeknél) allergiás reakciókat okozhat. Általában kesernyés mellékíze miatt a gyerekek nem szeretik.
És itt jön a következő probléma: mit jelent mindez a gyakorlatban? Rengeteg élelmiszer van, ami édesítőszereket tartalmaz: a müzli, müzliszelet, gyümölcsjoghurt mellett olyan termékekkel is számolnunk kell, amelyekre először nem is gondolnánk: megtalálhatjuk őket például a ketchupban, de fruktóz-szirupot tartalmazhat akár a virsli vagy a mirelit pizza is. Nem tudjuk hát teljesen kizárni őket. De valamennyire módunkban áll csökkenteni a bevitt mennyiséget:
- Ha utazunk, vagy valamiért nem tudjuk az otthoni étkezést biztosítani, csomagoljunk gyümölcsöt, vagy olyan könnyen fogyasztható ennivalót, amelyet kifejezetten gyermekek számára, édesítőszerek nélkül gyártottak (pl. babakekszek);
- Ellenőrizzük mi magunk az élelmiszer-címkét, hogy a termék ne dúskáljon édesítőszerekben! Nem a legérdekesebb olvasmány, de a legcélravezetőbb módszer a megfelelő választáshoz!
- Ha mégis édesítőket alkalmazunk, vagy rejtett forrásban (pl. egy virsliben) a kicsi mégis evett ilyet, figyeljük meg, hogy okozott-e nála az elfogyasztott mennyiség puffadást, vagy hasmenést. Ha igen, azt a konkrét terméket és az abban használt édesítőszert a továbbiakban kerüljük el!
Odafigyelés nélkül nem megy…
Tehát odafigyelni és figyelni kell.
A fentiek mellett azonban egyetlen gyermeket sem betegítünk meg, ha 2-3 éves korától belekóstolhat valamilyen édesítővel ízesített családi ételbe. Az ilyen mértékű édesítőszer-fogyasztás velejárója a XXI. századi életvitelnek, és a fenti szempontok betartása melletti dózisban nem okozhat problémát. Ezen anyagok étrendből történő 100 %-os kizárása ugyanis olyan mértékű terhet jelent a szülőknek és csalódást a gyerekeknek, amelyet nem indokolnak az ebből fakadó esetleges előnyök. Senkinek ne legyen hát lelkiismeret-furdalása, ha az egészséges táplálkozásra történő törekvés mellett a gyermeke az élelmiszerekben megtalálható rejtett édesítőszerekből minden igyekezetünk ellenére mégis fogyaszt valamennyit!
A következő cikkünkben azt fogjuk részletezni, hogy a fentebb felsorolt szempontok mennyiben alakulnak másként, ha a gyermek számára valóban indokolt az édesítőszerek használata? Mit csináljon a gyermek (vagy akár a felnőtt), ha cukorbeteg? Ha elhízott? Ha nem megfelelőek a vérzsír-paraméterek? Egyszóval: mi a helyzet, ha valaki egészségügyi okok miatt kényszerül édesítőszerek fogyasztására?
Felhasznált irodalom:
Francisco Javier Ruiz-Ojeda, Julio Plaza-Díaz, Maria Jose Sáez-Lara, Angel Gil: Effects of Sweeteners ont he Gut Microbiota: A Review of Experimental Szudies and Clinical Trials. 2019. Advences in Nutrition doi: 10.1093/advances/nmy037
Adrienne Lenhart, William D. Chey: A Systematic Review of the Effects of Polyols on Gastrointestinal Health and Irritable Bowel Syndrome. 2017. Advances in Nutrition doi: 10.3945/an.117.015560
Elek Sándor: Az édesítőszerek biztonságosságáról. Magyar Orvos, 2006.
Meleg Sándor: Kell-e félni az édesítőszerektől? Élelmezés, 2018. október.
Kiss-Tóth Bernadett: Puffadás – lehetséges okai és étrendi kezelése. 2013. http://www.preventissimo.hu/tudastar/cikk/294
Képek forrása: www.pixabay.com
