Múlt heti cikkünk kitekintést nyújtott az étrend-kiegészítők piacára. Mostani írásunk célja néhány fogalom közérthetőbbé tétele, a főbb választási szempontok bemutatása.
Mindenek előtt érdemes tisztában lenni azzal, hogy az adott vitaminra vagy ásványi anyagra szervezetünknek mekkora mennyiségben van szüksége? Ezen anyagok mindegyikére meghatározott a felső beviteli szint (UL, azaz upper level), mely felett a fogyasztásuk már egészségügyi kockázatot okoz. Nem elég körültekintő alkalmazás esetén, több étrend-kiegészítő készítmény együttes használata során könnyen túladagolhatóvá válnak, főként a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E és K-vitamin). Egy másik fontos érték az RDA (javasolt napi beviteli érték): az étrend-kiegészítőkön feltüntetésre kerül, hogy az adott készítmény egy napi adagja a teljes napi beviteli igénynek hány százalékát biztosítja. Így ha több kiegészítőt is fogyasztunk, elméletileg esélyünk van annak minden egyes összetevőjére meghatározni az aznapi bevitelünket, úgy, hogy az UP értéket ne lépjük át… Szép feladat, nem tudom, hány fogyasztó szokta ezeket a számításokat elvégezni…
A mennyiségen kívül fontos szempont a megvásárolt étrend-kiegészítő minősége is. A gyógyszerekhez hasonlóan az étrend-kiegészítők között is találhatóak elnyújtott hatású, „retard” készítmények. Ezek gyártásánál a hatóanyagon kívül alkalmazott segédanyagokkal, különböző bevonatokkal befolyásolható, hogy a tabletta milyen gyorsan bomoljon le a bélrendszerben. Az elnyújtott, hosszabb lebomlás hosszabb hatást eredményez. A gyártónak ezt a folyamatot gondosan meg kell terveznie, be kell állítania, mert ha a bomlás túl gyors, akkor a hatás egyszerre jelentkezik, a hagyományos készítményekhez hasonlóan. Ha viszont túl lassú, a készítmény végighaladhat a tápcsatornánkon a nélkül, hogy az aktív hatóanyag fel tudna szabadulni belőle. Tudományosan nem eldöntött, hogy étrend-kiegészítők, vitaminok esetében a retard készítmények valóban hatékonyabbak-e a hagyományosaknál? Indokoltabbnak tűnik az elnyújtott hatású készítmények alkalmazása az olyan bioaktív anyagok esetében, melyeket a szervezet nem tud előállítani, illetve amelyek vízoldékonyak – tipikus példa erre a C-vitamin. Ebből a gyakran alkalmazott vitaminból a napi beviteli ajánlás felnőttekre 80 mg. Ennél többet egészséges felnőttnek nem szükséges fogyasztani belőle, de ha ragaszkodunk a megadózishoz, akkor se alkalmazzunk napi 500 mg-ot (ha betegek vagy náthásak vagyunk, esetleg 1.000 mg-ot). Ha nem retard készítményt választunk, az 500 mg-ot érdemes két részletben – reggel és este – 250 mg-os dózisokban bejuttatni a szervezetünkbe, a hasznosulás így is elnyújtottabb, kedvezőbb lesz.
Nem egyszerű kapszulázni… Retard? Micro? Nano?
A mikro – és nanokapszulák olyan speciális készítmények, amelyek belső részében található az aktív hatóanyag (core material), ezt kívülről egy másik anyag falként zárja körül. Megfelelő körülmények között a hatóanyag egyszeri vagy folyamatos módon kijut ebből a burokból, a felszabadulás helyén fejtve ki hatását. Ezeket a kapszulákat sok helyen alkalmazzák a gyakorlatban: élelmiszeriparban, gyógyszeriparban, kozmetikumok gyártásánál. Számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek:
- Elfedik a kellemetlen ízeket és szagokat. Ez előnyös lehet pl. olyan multivitamin-készítményeknél, ahol egy nagyon kicsi bogyóba rengeteg vitamint és ásványi anyagot halmoznak bele, ezeket a fogyasztók gyakran találják „büdösnek”. Vagy gondoljunk az omega-3 zsírsavakra, melyek sokszor olyan halszagú kapszulák, amit nehezen nyel le az, aki amúgy is utálja a halat – annak szagával együtt. A vas fémes íze is elkendőzhető így.
Nem mindig jó az illatuk…
- Az ilyen készítmények eltarthatósága és felhasználhatósága is javul, ami különösen fontos lehet olyan anyagoknál, melyek nem hő- vagy fénystabilak, illetve oxigén jelenlétében könnyen károsodnak. Ilyen anyagból is van bőven: pl. az A-vitamin rendkívül érzékeny mind a fényre, mind a levegő oxigén-tartalmára. A legtöbb antioxidáns hatású vegyület is érzékeny a környezeti körülményekre, de még a kálciumot, vasat is érdemes megvédeni az oxidáció káros hatásaitól. Az omega-3 kapszulázott formájának nagyobb stabilitásáról is beszámolt már a szakirodalom (itt olvasható).
- A kapszulázott anyagok kisebb valószínűséggel léphetnek kölcsönhatásba más, normál táplálékból bevitt anyagokkal. Ezek a kölcsönhatások (interakciók) nehezen kutathatóak, és sokszor nem is ismertek teljességükben. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az étrend-kiegészítők sajnos a szedett gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphetnek. Ez megnehezíti a betegségek gyógyszeres kezelését, mert a – gyakran az orvos tudomása nélkül – szedett étrend-kiegészítő az alkalmazott gyógyszer hatását gyengítheti vagy felerősítheti. Jó példa erre a hölgyek körében szedett fogamzásgátló tabletta: rengetegen szedik, viszont kevésbé sokan tudják, hogy egyes gyógynövények – például a 2018-ig Magyarországon étrend-kiegészítőkben felhasználható orbáncfű – csökkentik a hatását, fokozva ezzel a nem kívánt terhesség kialakulásának esélyét.)
- A mikro és nanokapszulázott készítmények legfontosabb kedvező hatása, hogy segítségükkel szabályozható az aktív hatóanyag kapszulából történő kiszabadulásának módja. Elérhető, hogy a hatóanyag egy adott hőmérsékleten, egy adott pH-n, egy adott gyomor-bélrendszeri szakaszban jusson ki a burokból. A jó időben, jó helyen felszabadult bioaktív anyagnak jóval kisebb aránya bomlik le, egyenletesebben oszlik el a szervezetben, nagyobb arányban szívódik fel és mindez együttesen jobb hasznosulást eredményez. Jó példa erre a probiotikumok (hasznos bélbaktériumok) kapszulázása: a kapszulázott baktériumok nagyobb arányban élik túl a gyomorban található rendkívül savas környezetet, és így nagyobb mennyiségben jutnak el rendeltetési helyükre, a vastagbélbe.
- A nanokapszulák egyedisége méretükben rejlik: az eddig elmondottak mellett az a specialitásuk, hogy rendkívül aprók: nano méretűek (a nanométer a méter egymilliárdod része: 10-9(!) nagyságrendű), ezáltal sokkal nagyobb a felületük, így még egyenletesebb eloszlás és nagyobb mértékű felszívódás érhető el alkalmazásukkal. (Mikrométeres nagyságrendűek pl. a lisztszemcsék, míg a nanométeres nagyságrend pl. a vírusokra jellemző.)
- Az így előállított készítmények speciális gyártási technológiát, nagyfokú szakértelmet követelnek, ezért mindig drágábbak a hagyományos készítményeknél.
A nanokapszulák mérete: elképzelhetetlenül pici!
Néhány gondolatban kitérnék az egyre népszerűbb, gyógynövény tartalmú étrend-kiegészítők megítélésére. Nem egységes a szakma álláspontja arra vonatkozóan, hogy gyógynövényből a teljes növényt, vagy standardizált kivonatot érdemes-e alkalmazni. A teljes növényben a növényre jellemző összes kémiai vegyület jelen van ugyan, de a minőség megmondhatatlan: évszaktól, termőhelytől, évjárattól, fajtától, betakarítás módjától stb. változhat. A standardizált készítmény azonban meghatározott arányban tartalmazza a növény egy vagy több konkrét, általában leginkább hatásosnak tartott kémiai összetevőjét. Mivel egy-egy gyógynövényben több száz hasznos, bioaktív anyag is fellelhető (és egyáltalán nem biztos, hogy ezek mindegyikét ismerjük és már vizsgáltuk), így a standardizált készítményben a növényre jellemző egyéb, potenciálisan hasznos összetevők kisebb arányban lehetnek jelen. A konkrétan ismert hatóanyagot viszont a standardizált készítmény garantált mennyiségben tartalmazza. Nem lehet általánosságban megmondani, melyik választás a jó, a megítélés növényenként változhat. A nagyon mérgező gyógynövényeket muszáj standardizálni, de azok nem is árusíthatóak étrend-kiegészítőként (pl. a csattanó maszlag magjának atropin-tartalma nem mindegy, hogy 1 vagy 3 %, mert egy halálos méregről van szó! Ezért nem is szabad gyűjteni.)
Kevésbé ismert tény talán, hogy a növényi alapú étrend-kiegészítőket hamisítják a leggyakrabban. Egy tanulmányban 21 szőlőmag-kivonatot tartalmazó étrend-kiegészítőt vizsgáltak, melyek közül 9-et (42 %-ban) földimogyoróval hamisítottak. (Az említett cikk itt olvasható.) Az Amerikai Botanikai Tanács (American Botanical Council) szintén többféle hamisításra hívja fel a figyelmet: az áfonya kivonatot festékanyagokkal, vagy más, olcsóbb, magas antocianin-tartalmú növényi alapanyagokkal helyettesítik. Gyakran hamisítják még a ginkgo biloba-t, a kasfüvet, a ginsenget, a gránátalmát, a mocsári zsurlót, a guaranát, a citromfüvet – és szinte bármit. A Tanács felhívja a figyelmet arra is, hogy a hamisításra használt alapanyagok némelyike nem éri el az élelmiszer-minőséget.
Figyeljünk a minőségre!
Kiemelten fontos szempont a gyermekek számára adható étrend-kiegészítők megítélése. Általánosságban elmondható, hogy az egészséges gyermekek számára – normális, vegyes táplálkozású étrend mellett – nem szükséges semmiféle étrend-kiegészítő alkalmazása. Ez általában akkor is így van, ha a gyermekünk válogatós, és kívülről szemlélve mérget vehetnénk arra, hogy hiánybetegségben szenved. Egy 937 óvodás korú (3-7 éves) gyermekkel végzett tanulmányban azt vizsgálták, hogy a válogatós és nem válogatós csoport tekintetében milyen eltéréseket találnak a makro – és mikrotápanyagok bevitelében, illetve milyen eltérések mutathatók ki a vérben mért paraméterek vonatkozásában. Az energia, zsír, szénhidrát és vitamin bevitelét tekintve a két csoport között nem volt különbség, ugyanakkor a válogatós gyermekek kevesebb vasat és cinket fogyasztottak. Ezt az eltérést a vérben mért paraméterek már egyetlen mikro-vagy makrotápanyag vonatkozásában sem mutatták ki a két csoport között! (A tanulmány itt olvasható.) A válogatós gyermekek számára az is fontos tényező, hogy az élelmiszer-ipar gyakran a legszükségesebb vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsítja a gyermekek számára készült termékeket, gondoljunk csak a D-vitaminnal dúsított joghurtra!
Van azonban néhány fontos kivétel ezen általános megfontolás alól:
- D-vitamin: ez az anyag nem klasszikus értelemben vett vitamin, inkább tekintendő előhormonnak. Gyakorlatilag senki nem fogyaszt belőle eleget, bármelyik korosztály nyugodtan szedhetne ilyen készítményt. Táplálékkal bevinni megfelelő mennyiségben szinte lehetetlen, kb. 30 tojást kéne elfogyasztani hozzá naponta.
- Omega-3 zsírsavak: ha nem fogyasztunk hetente legalább egyszer (de inkább kétszer) halat, kiegészítése felnőttnek-gyereknek egyaránt indokolt.
- Vas: a pótlás során mindig gondoskodjunk egyidejűleg a C-vitamin bevitelről is, mert az segíti a vas hasznosulását! (A C-vitamin forrás lehet egy pohár frissen facsart narancslé is.)
- Kálcium: akkor lehet fontos, ha a gyermek nem fogyaszt elegendő mennyiségű tejet vagy tejterméket (az ajánlás napi 500 ml tej vagy – kálcium-bevitel szempontjából – azzal egyenértékű tejtermék). Az ajánlott bevitel fölött fogyasztva viszont a kálcium rontja a vas felszívódását.
- Gyógynövény tartalmú készítmények alkalmazását 4 éves kor alatt kerüljük! Különösen igaz ez az olyan anyagokra, amelyek súlyos allergiás folyamatokat válthatnak ki (pl. menta). Kerülendő továbbá a csecsemőknek gyakran hasfájás ellen adott édeskömény, melyet az Európai Gyógyszerügynökség 4 éves kor alatt egyáltalán nem javasol alkalmazni esztragol tartalma miatt!
Mindezek tükrében javasoljuk, hogy étrend-kiegészítők vásárlásánál körültekintően, egyéni szükségleteinket mérlegelve járjunk el, az impulzusvásárlást pedig igyekezzünk elkerülni!
Felhasznált irodalom:
Villani T., Reicert W., Ferruzzi MG., Pasinetti GM, Simon JE, Wu Q.: Chemical investigation of commercial grape seed derived products to assess quality and detect adulteration (2015). Food Chemistry. doi: 10.1016/j.foodchem.2014.08.084.
Yong Xue, Ai Zhao, Li Cai, Baoru Yang, Ignatius M. Y. Szeto, Defu Ma, Yumei Zhang, and Peiyu Wang: Growth and Development in Chinese Pre-Schoolers with Picky Eating Behaviour: A Cross-Sectional Study (2015). PLOS One, doi: 10.1371/journal.pone.0123664
Quiyi Xia, Taiwo O. Akanbi, Bo Wang, Rui Li, Wenrong Yang and Colin J. Barrow: Investigating the Mechanism for the Enhanced Oxidation Stability of Microencapsulated Omega-3 Concentrates (2019) Marine Drugs, doi: 10.3390/md17030143
Manzoor Ahmad Shah, Shabir Mir, Mudasir Bashir Mir: Nanoencapsulation of Food Ingredients (2016). In book: Integrating Biologically- Inspired Nanotechnology into Medical Practice, Edition: 2016, Chapter: Nanoencapsulation of Food Ingredients, Publisher: IGI Global, Editors: B.K. Nayak; Anima Nanda; M. Amin Bhat, pp.132 – 152, DOI: 10.4018/978-1-5225-0610-2.ch006
Képek forrása: https://pixabay.com/
