Tyúktartás és tojástermelés
Boldog csirkék tojásai…
Mostani blogbejegyzésünkben egy fontos élelmiszerről, a tojásról szeretnénk megosztani Veletek néhány gondolatot.
A tojás ősidők óta használt élelmiszer-alapanyagunk. Egy átlagos méretű tyúktojás tömege 50 g körül mozog, ennek 10 %-a a héja, 60 %-a fehérje, 30 %-a sárgája. Energiatartalma 68-72 kcal. Egyetlen tojásból származó fehérje mennyisége 5,5 g, míg zsiradékból 5 g-ot tartalmaz. Szénhidráttartalma elhanyagolható. A tojás biológiai értéke – az anyatejhez hasonlóan – rendkívül magas (100), ami azt jelenti, hogy az emberi szervezet a tojás formájában elfogyasztott tápanyagokat szinte 100 %-ban képes hasznosítani. (Szemléltetésként megemlítem, hogy a halhús biológiai értéke 80 – 92, a szójababé 74 – 78 között változik). Pár évtizeddel ezelőtt a tojást erősen démonizálták magas koleszterin-tartalma miatt, mivel darabja 180 mg koleszterint tartalmaz. Kiegyensúlyozott táplálkozás mellett, heti kb. 5 db-ot fogyasztva azonban szerves része kell, hogy legyen étrendünknek, mivel – a korábban említettek szerint – jól hasznosuló fehérjeforrás, valamint olyan fontos vitaminok is megtalálhatóak benne, mint az A vagy a D-vitamin.
Ha elvonatkoztatunk a szalonnás rántotta sztereotípiájától, a tojás fontos része lehet a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásnak.
Érdemes hát rendszeresen szerepeltetni étrendünkben. Sajnos az elmúlt években mindenki a saját pénztárcáján érezhette, hogy a tojás ára rendkívüli mértékben megemelkedett. Mi lehet ennek az oka?
A tojást tojó tyúkok legelterjedtebb tartási technológiája még mindig a ketreces tartás: világviszonylatban a tyúkok 90 %-át, Közép- és Kelet-Európában 80 %-át tartják ilyen módon. Ez az arány Európán kívül mindenütt növekszik. Saját kontinensünkön az állattartási körülményekkel kapcsolatos, egyre növekvő etikai aggályok szabnak határt a ketreces tartás térhódításának.
2012-ben már történt egy kötelező, tartástechnológiai átállás, amikor a gazdák az addig használt ketreceiket újabbakra voltak kénytelenek cserélni. Az új ketrecek egyrészt nagyobbak lettek a korábbiaknál (500 cm2 alapterület helyett minden tyúk 750 cm2-t kapott, így a helyhiány miatt a korábbi állomány 25-30 %-al csökkent), másrészt kötelező volt ülőrudakat is beépíteni a tyúkok jólétének érdekében. Ez a kis átállás akkoriban a tyúktojás éves átlagárát a NAIK adatai szerint a 16 Ft/db-os éves átlagárról 24,3 Ft/db-os árra emelte meg. (Azóta nem is csökkent az ár 20 Ft/db alá.) Szóval a fogyasztó többet fizetett a boldogabb tyúkokért, miközben a fa ülőrudakba szinte kiirthatatlanul belevájta magát a tyúktetű, és a sérülések is megszaporodtak a nagyobb ketrecekben.
Tojótyúkok ketrecben. Ezért tisztább a tojás: rögtön kigurul a ketrecből
Kép forrása: Digitális Tankönyvtár, Dr. Déri Béla: Tartástecnológia (2011)
2017-ben újabb probléma ütötte fel a fejét: kitört a madárinfluenza. Ennek hatására a tojás éves átlagára már 27,4 Ft/db-ra emelkedett. Azóta pedig egy új európai mozgalom, az „End the cage age” igyekszik ellehetetleníteni a gazdákat és fogyasztókat egyaránt: a mozgalom 2025-ig teljesen fel akarja számolni a ketreces állattartást.
De ha nincs ketrec, akkor hol lehet tojást termelni? Milyen előnyökkel jár ez a számunkra? És a tyúkok számára? És mindezért mennyit kell fizetnünk? Mit kapunk cserébe?
A tyúkok tarthatóak alternatív rendszerekben is, melyek közös jellemzője, hogy az állatokat nem korlátozzák a szabad mozgásban. Ez lehet szabad tartás (free range), félintenzív tartás illetve mélyalmos és rácspadlós tartás. A szabad tartásnál nagyobb a térigény, télen mindenképpen visszaesik a termelés, valamint a ragadozók is megdézsmálhatják az állományt. Félintenzív tartásnál az itatók és etetők, valamint a tojófészkek fedett istállóban vannak, de a tyúkok az istállóból kijuthatnak és szabadon mozoghatnak a kifutón. Mélyalmos tartásnál a tyúkokat az istállóban tartják, de szabadon mozoghatnak, kapirgálhatnak a padlón. Ez a tartásmód kb. háromszor annyi munkaerőt igényel, mint a ketreces technológia. Nagyobb a takarmányigény, mivel az állatok többet mozognak, az elhullás mértéke kétszeres, a kieső tojások aránya háromszoros lehet a ketreces tartáshoz képest. Összességében elmondható, hogy a nem ketreces rendszerekben gyakoribbak a betegségek, fertőzések, törések, rosszabbak a higiéniás körülmények, gyakoribb a kannibalizmus, csipkedés, nagyobb a levegő por – és gáztartalma, és az összes ilyen technológia nagyobb ökológiai lábnyomot eredményez.
Ismerkedjünk meg a boldog tyúkokkal!
Szóval láthatjuk, hogy a tyúkok nem feltétlenül boldogabbak, de a tojásárak mindenképpen emelkedettebbek… A hagyományos ketreces tartás költségeihez viszonyítva az új típusú ketrecben egy tojás előállítása 10-30 %-al, a szabad tartás költségei 50 %-al lehetnek magasabbak. A biotojás kb. kétszer annyiba kerül, mint a hagyományos. (Nehéz így versenyben maradni a hazai termelőknek, amikor az pl. ukrán tojás 2019-ben elárasztotta az európai piacot… De ott van még az amerikai, brazil, thai stb. konkurencia, ahol a gazdák nem akarnak boldog tyúkokat.)
Nos hát akkor legalább a drágább tojás minősége jobb lesz? Biztos, hogy nem. A tojás beltartalmi összetételét nem a tyúkok tartási módja, hanem a takarmány minősége határozza meg. A külsején található szennyeződések mértéke viszont függ a tartástechnológiától, de éppen a ketreces termelésben tojt tojás a legtisztább. A mélyalmos tojásoknak 28 %-a, szabadtartás mellett 53 %-a lesz szennyezett káros mikroorganizmusokkal.
Pákozd Gergely, a Tojásszövetség alelnöke a fenti szempontokat úgy fogalmazta meg, hogy az „End the cage age” mozgalommal egy életérzést adnak el jó pénzért a fogyasztóknak. Összességében megállapítható, hogy az állatjóléti szempontokat emlegető civil szervezetek gyakran nem mérlegelik kellőképpen az alternatív rendszerek azon hátrányait, amelyek egyaránt érintik a védelmezni kívánt állatokat, a fogyasztókat és a környezetünket.
Felhasznált irodalom:
Elárasztotta a piacot az ukrán tojás. Agrárszektor, 2019. március 8. Elérhető: https://www.agrarszektor.hu/elemiszer/elarasztotta-a-piacot-az-ukran-tojas.13155.html
Képek forrása: www.pixabay.com
