Európai élelmiszer-minőség: elértük, amit akartunk?
Kettős mérce az Unióban
A múlt héten az Európai Parlament elfogadta azt a jogszabályt, mely szerint az élelmiszer-gyártók a jövőben nem hozhatnak forgalomba ugyanazon márkanévvel, ugyanolyan címkézéssel ellátva különböző minőségű termékeket az egyes uniós tagállamokon belül: a recepteknek minden esetben azonosnak kell lenniük.
A kelet-európai országok 2017-ben kezdték hangoztatni Brüsszelben az eltérő minőségű élelmiszerek problémáját. Állításuk szerint ugyanazon márkával, ugyanazon csomagolásban árusított élelmiszerek minősége számos esetben gyengébb a kelet-európai uniós tagállamokban, mint Nyugat-Európában.
Az elmúlt években a kelet-európai országok – köztük Magyarország – összehasonlító vizsgálatokat végeztetett a kettős minőség gyakorlatának feltérképezése céljából. Az egyes országokban eltérő eredmények születtek: míg a román, a bolgár, a cseh, a szlovák és a magyar vizsgálatok egyes esetekben minőségi különbségeket találtak a nemzetközi élelmiszergyártó cégek azonos márkájú termékei között, addig Szlovéniában nem mutattak ki ilyen különbségeket. Észtország 2017-ben azt nyilatkozta Brüsszelnek, hogy náluk sincs ilyen jellegű probléma.
Hol van az igazság?
Mielőtt rettenetesen elítélnénk a gonosz, harácsoló multinacionális cégek tevékenységét, néhány szempontra szeretném felhívni Olvasóink figyelmét:
- A MINŐSÉG fogalma nem egy egzakt, sziklaszilárd alapokon nyugvó, mozdíthatatlan kategória. Ez már eleve sok problémát felvethet: mit is nevezünk „silány” minőségnek? Ha egy tésztába vajat rakok, az jobb minőségű lesz, mintha margarint tennék bele? Hiszen még a szakemberek is sokat vitatkoznak a vaj, illetve a margarin táplálkozás-élettani megítéléséről! Vagy ha ugyanabba a tésztába több tojást teszek, jobb lesz a minősége? A kalóriatartalma biztos magasabb lesz, –ami jó – de a koleszterin-tartalma is megnő: ami nem jó. Most akkor hol van az igaz? Szakember legyen a talpán, aki megmondja a tuti jó választ!
- Az egyes országokban a fogyasztók ízlése nem egyforma. Értem én, hogy ezen okfejtéssel nem lehet megindokolni pl. egy bébiétel összetételének változtatásait, de mi van az olyan élelmiszerekkel, amelyek – például – túrót tartalmaznak? Mi magyarok, szeretjük a jó öreg Pöttyöst, Svédországban a lakosság nagy része meg se kóstolná… A németek, osztrákok gyengébb kávékat fogyasztanak, mi az erősebbet kedveljük.
- Az alapanyagok minősége is változó. A „silány” minőség fogalma gyakran pusztán érzékszervi tulajdonságokon alapul. Nagyon jó példa erre a sörgyártás: a sör minőségét a felhasznált víz minősége erősen befolyásolja. (Szerencsére ezt a szempontot az új szabályok is figyelembe veszik, de a fogyasztót az ilyen különbségekről is tájékoztatni kell a jövőben.)
- Az élelmiszergyártók egy-egy termék valamely konkrét országba történő bevezetésénél figyelembe veszik a fogyasztók anyagi lehetőségeit is. A leggyakrabban emlegetett példa a halrudak esete: az Ausztriában vásárolt halrúd a vizsgálatok szerint több halat tartalmaz, mint például Szlovákiában ugyanazon gyártó ugyanazon márkanév alatt futó terméke.
Érdemes elgondolkodni, mi történik, ha egy élelmiszer-gyártó a jövőben nem tudja az adott célország átlagpolgárainak pénztárcájához igazítani a kínálatát. Ez esetben a gyártó az alábbi lehetőségek közül választhat:
- Kitalál egy új márkát az eddig is forgalmazott termékére. Persze akkor kell majd egy új csomagolás is, meg egy csomó marketingtevékenység, hiszen az új márkanevet a kutya se ismeri… Én ebből csak annyit hallok: költség, költség, költség. A vállalkozóbb szelleműek kitalálhatják, ki fogja azt a költséget kifizetni.
- A gyártó megemeli a példában említett halrudacska haltartalmát. Akkor meg az alapanyag-költség nő meg, szintén áremelkedést generálva.
- A gyártó a márkájával együtt kivonul a piacról, a boltokban a választék csökken, rossz esetben termelőegységek válnak szükségtelenné.
A „harácsoló multi szeméttel árasztja el a keleti piacokat” képet további tényezők is árnyalják:
- A fent említett gyengébb minőségű halrudacskákat Szlovákián kívül Angliában és Hollandiában is ugyanolyan formában hozzák forgalomba;
- A NÉBIH 2017-es kiadványában vizsgált élelmiszerek esetében 51 terméknél teljesen azonos volt az összetevők listája, 21 termékpárnál találtak eltéréseket, amelyek azonban nem minden esetben jelentettek rosszabb minőséget! Találtak pl. olyan neszkávé terméket, amely kávétartalma Magyarországon magasabb volt (9%) mint Ausztriában (7,9%).
A mindenkori cél: a fogyasztók magas szintű védelme
Én azt gondolom, hogy ésszerű lenne az olyan intézkedések bevezetése, amelyek a fogyasztók tudatosságát is növelik. Jó lenne, ha mindenki megértené, hogy vásárláskor meg kell nézni az élelmiszerek címkéjén szereplő összetevőket (annak ellenére, hogy iszonyú unalmas olvasmány), és az ott olvasható információk alapján kéne eldönteni MINDENKINEK, hogy a terméket megfelelő minőségűnek találja-e saját maga számára. A jogszabályok nem helyettesítik a tudatos gondolkodást: a szigorú törvényi szabályozás csupán a fogyasztói tudatossággal együtt garantálja, hogy asztalunkra megfelelő minőségű élelmiszerek kerüljenek.
Képek forrása: www.pixabay.com
