Kommunikációs sztráda a belekben
Ki irányítja az agyunkat?
Előző cikkünkben már említettük, hogy a bennünk élő mikroorganizmusok nem csak egymással, hanem velünk is aktívan „beszélgetnek”. Ez a kommunikációs sztráda a legújabb kutatások szerint kétirányú: a mi táplálkozási, mozgási szokásaink, a mindennapi stressz mennyisége, az ALVÁS mennyisége és minősége egyaránt befolyásolja a mikrobiomot. Ugyanakkor egysejtűink is gyártanak olyan anyagokat, amelyek viszont a mi viselkedésünkre hatnak vissza. Már itt szeretném leszögezni, hogy az ezirányú kutatások napjainkban még gyerekcipőben járnak. Aki rászánja magát, hogy a témában tudományos cikkek után keresgéljen, nehezen fog olyat találni, amelyet kétezer-tizenvalahány előtt publikáltak volna.
Úgy tűnik tehát, hogy a mikrobiomunk a közvetlen közelében lévő területeken kívül olyan távolabbi szervekre is hat, mint az agyalapi mirigy, a hasnyálmirigy, vagy a központi idegrendszer. Egyre szaporodnak a tudományos bizonyítékok, melyek arra mutatnak, hogy a különböző hatásokért elsősorban a bélflóra összetétele, az egyes fajok aránya a felelős.
Az összetétel a lényeg: az arányok fontossága (=diverzitás) felértékelődik!
Viszonylag régóta tudjuk, hogy a mikrobiom hatással van az immunrendszerünkre: befolyásolja annak kialakulását és megfelelő, összehangolt működését is. Ami nem csoda, hiszen az immunrendszerünk nagy része a gyomor-bélrendszerben helyezkedik el. Teljesen steril körülmények között tartott csíramentes egerekben az immunrendszer súlyosan károsodik. (Itt merül fel az a kérdés, hogy a túlzott tisztaság, a korszerű higiénia hosszú távon nem képezi-e akadályát a normális bélflóra kialakulásának, és így az immunrendszer megfelelő fejlődésének?)
Bélflóránk kapcsolatban áll a hormonrendszerünkkel: stresszes állapotban a bél mikrobiom összetétele megváltozik. Vizsgálatok igazolták, hogy egyes bélbaktériumok csökkentik a stresszhormonok szintjét és ezzel összefüggően a gyulladásos folyamatok intenzitását.
Ami viszont újdonság: a tudományos világ egyre gyakrabban beszél a mikrobiom-bél-agy tengelyről: agyunk közvetlen kapcsolatban van a bélrendszerrel, főként a bolygóidegen (nervus vagus) keresztül. A bolygóidegről tudjuk, hogy termel idegrendszert befolyásoló anyagokat. Viszont kevésbé ismert, hogy ilyen anyagokat egyes mikrobák is termelnek, nem is csak egyet, hanem egész sorozatot, melyek közül talán a legfontosabb és legismertebb a szerotonin. Szerotonintermelésünk 95 %-a a bélből származik. Márpedig ez az anyag –sok egyéb hatása mellett – hatással van az agyunkra: befolyásolja a hangulatot. Hiányának szerepe van a depresszió, fóbiák, pánikbetegségek kialakulásában. Érdekes állatkísérleteket végeztek patkányokon: amikor egészséges patkányokat „megfertőztek” depresszióban szenvedő emberek bélmikrobiomjával, a patkányok szorongani kezdtek és depressziós tüneteket mutattak. (Mindenki fantáziájára bízom, milyen lehet egy szomorú patkány… De azért ennek megállapítására is vannak objektív paraméterek.)
Táplálkozásunk erősen befolyásolja a mikrobiom összetételét. Az anyaméhben steril magzat a szülőcsatornán áthaladva fertőződik meg a mikrobákkal. Így a csecsemő mikrobiomjának összetétele eleinte teljes mértékben az édesanyától származik. Később azonban ez a flóra átalakul, mégpedig annak függvényében, hogy a gyermek milyen táplálékot fogyaszt élete során. A hosszú távú étrendi tényezőket vizsgálva kimutatható, hogy a szénhidrátokban és rostban gazdag diéta más baktériumtörzsek szintjét emelik meg, mint a nyugati társadalmakban elterjedt tipikus, zsír és fehérjedús diéta. Érdekes, hogy a fejlett nyugati társadalmakban jelen lévő, táplálkozással összefüggő betegségek – pl. elhízás, cukorbetegség -mindegyike összefüggésben áll a mikrobiom megváltozásával! (Erről részletesebben egy későbbi cikkünkben lesz szó.)
Ugyanakkor feltételezhető, hogy ez a viszony is kétirányú: a mikroorganizmusok által termelt anyagcseretermékek befolyásolhatják agyunkat, annak tekintetében is, hogy milyen ételeket kívánunk meg. Jelenleg ezt a tézist csak gyümölcslegyekkel végzett kísérletek támasztják alá. Egyes feltételezések odáig mennek, hogy ha egészségtelenül táplálkozunk, akkor ezzel azokat a mikrobákat részesítjük előnybe, akik az egészségtelen ételeket kedvelik. És ők jelet küldenek az agyunkba, amivel még több egészségtelen ételt követelnek.
Tény, hogy nem kedvelem a konteo elméleteket, de szerintem egyetérthetünk abban, hogy ez már erősen hasonlít egy Hitchcock filmre: “nem is én tehetek arról, hogy mit eszek össze-vissza, mert a galád mikrobáim átvették az uralmat az agyam fölött!” Úgyhogy fogom a zsíros kenyeret meg a szalámit, lesz ami lesz…
Ha mindent meg akarunk tudni róluk, mehetünk vissza az iskolapadba…
Napjainkban lehetőség nyílik bélflóránk tudatosabb alakítására probiotikumok, prebiotikumok, illetve szinbiotikumok alkalmazása útján. Ezen készítmények fogyasztásának előnyeiről, esetleges hátrányairól három hét múlva ejtünk szót.
Képek forrása: pixabay.com
