A koronavírus terjedésének megállítása elsődlegesen nem a táplálkozástudósok, hanem az orvosok, virológusok, gyógyszerfejlesztők feladata. Nehéz helyzetben vannak, nem pihenhetnek, hisz rajtuk van a világ szeme: soha még ilyen mértékű érdeklődés nem kísérte a munkájukat.

MIT LEHET TENNI?

Természetesen az orvosok és kutatók mindent megtesznek, hogy a betegség ellen mielőbb gyógyszert, vagy oltóanyagot sikerüljön kifejleszteni. Iparkodnak, mert – ahogyan azt már az általános iskolai biológia órákon is megtanultuk – VÍRUS ELLEN NINCS ORVOSSÁG. Az antibiotikum fabatkát sem ér ilyen esetekben.

De hát a kutató nem azért kutató, és az orvos sem azért orvos, hogy levonva a fenti alapelvet kényelmesen, összefont kezekkel hátradőljön a székén, mert „úgysincs mit tenni”. Lázasan igyekeznek megoldást találni a problémára: oltóanyagot, gyógyszert fejleszteni. A ClinicalTrial.gov adatbázisa szerint a COVID-19 betegséggel kapcsolatban 366 humánklinikai vizsgálatot végeznek, ebből több mint 80-at Kínában.

Keresnek, kutatnak

A kínai vizsgálatok azért is figyelemre méltóak, mert átlagosan 600 ember kerül bevonásra minden egyes vizsgálatba, tehát az itt nyert tapasztalatok nagyon fontosak lesznek a jövőben. A korábban már emlegetett WHO azonban felhívja a figyelmet, hogy a kapott eredmények csak abban az esetben értékelhetőek, hogyha szigorú minőségi követelmények kerülnek felállításra a vizsgálatok során: pl. kontroll csoportokat is használnak, randomizált vizsgálatokat folytatnak, pontosan meghatározzák a mérendő paramétereket és azok értékelését. Például egy önkéntes gyógyulását vagy állapotának romlását minden esetben ugyanolyan paraméterekhez kell kötni, és ezeket szigorúan betartani. Az ilyen és hasonló szempontok érvényesítése érdekében a WHO szakemberei szorosan együttműködnek a kínai tudósokkal a pontos eljárások és standardok kidolgozásában.

 

VIZSGÁLAT ALATT ÁLLÓ KÉSZÍTMÉNYEK

Tekintsük át néhány jellemző kutatási irányvonalat:

  • Vizsgálnak pl. már eddig is használt, HIV fertőzöttek kezelésében bevált gyógyszereket (annak alapján, hogy a HIV vírushoz hasonlóan a koronavírusok is az RNS vírusok népes családjába tartoznak. HIV esetében pedig már léteznek a vírus szaporodását gátló készítmények);
  • Folynak vizsgálatok egy új fejlesztésű vírusellenes hatóanyaggal is (remdesivir). A készítményt Kaliforniában fejlesztették ki az Ebola vírus ellen, de jelenleg Kínában zajlik egy nagy betegszámú placebo kontrollos vizsgálat, ami várhatóan április végére fejeződik be. Így a gyógyszert- amennyiben hatásosnak és biztonságosnak bizonyul – legkorábban május első felében lehetne engedélyeztetni Kínában. És akkor ugye míg Európába ér, az egy külön történet…
  • Malária ellenes hatóanyagoknál (pl. klorokin) megfigyelték, hogy laboratóriumi körülmények között (in vitro) képes elpusztítani a koronavírusokat is. Használata praktikus lenne, mert olcsó, könnyen elérhető gyógyszerről van szó. Ugyanakkor az, hogy mi történik a Petri-csészében és mi az emberi szervezetben, nem mindig teljesen ugyanaz…
  • Próbálkoznak a betegségen már átesett emberek szervezetében termelődött antitestek felhasználásával, de eddig ez a vonal sem hozott túl nagy eredményeket;
  • Terítéken van az őssejtek felhasználhatósága is.

Lehetőségek vannak, a megoldások még hiányoznak

 

AMITŐL A SZAKEMBER A FALRA MÁSZIK

Ebben a helyzetben is vannak azonban olyan esetek, amikor az orvos, a gyógyszerkutató, a virológus és a táplálkozástudományi szakember egyaránt a haját tépi mérgében. Ezek azok az esetek, amikor ilyen-olyan információval félrevezetik a laikusokat, és így jó esetben csak a pénzüket teszik zsebre, rossz esetben – a szólásszabadság jegyében – veszélyeztetik egészségüket is. Ezek a módszerek ismerősek még a járvány kitörése előtti időkből, de most sokkal nagyobb kockázatot jelentenek, mint eddig bármikor. Konkrétan három dologra gondolok:

  1. Megadózisú készítmények esete. Ezek a termékek lehetnek egyetlen (monokomponensű) vagy több (multikomponensű) hatóanyagot tartalmazó készítmények. A laikusoknak nagyon nehéz felismerni és elkerülni őket, mivel jellemzően olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek valóban támogatják immunrendszerünket, és valóban fontos lehet az utánpótlásuk. Jó példa erre a C-vitamin vagy a cink, melyeket előző cikkemben én magam javasoltam fogyasztásra. Nézzük meg kicsit részletesebben ezt a két hatóanyagot!
    • C-vitamin: Ahogyan már korábban írtam (itt), a C-vitamint Kínában és az Amerikai Egyesült Államokban is nagy dózisban alkalmazzák a terápia részeként. Csakhogy ott intravénás adagolásról van szó! Ez nem egyenértékű azzal, mikor valaki tabletta formájában óránként (!) fogyaszt 1.000 mg-os vagy azt meghaladó dózisban C-vitamint (aminek a napi ajánlott beviteli mennyisége mindössze 90 mg…) Igaz, hogy vízoldékony vitaminról van szó és elvileg nem lehet túladagolni, de higgyétek el nekem, ha nagyon igyekszünk, még akár az is sikerülhet! Tabletta formájában nem tudunk annyi C-vitamint megenni, ami hasonló mértékű C-vitamin szint emelkedést okozna a vérünkben, mint az intravénás adagolás, de a mellékhatásokat irreális adagolási nagysággal könnyen elérhetjük. A mellékhatások között nem csak a vesekő szerepel: gyomortáji problémák, hasmenés, hányás, gyomorégés ugyanúgy előfordulhat a tünetek között, mint álmatlanság vagy fejfájás.
    • Cink: Az extrém mértékű cinkbevitel szintén ártalmas lehet. Sajnos találkoztam olyan forrásokkal, ahol napi 30-50 mg mennyiségben javasolják ezen ásványi anyag pótlását. Bár egyetértek azzal, hogy a vírus elleni védekezésben a cink pótlásának igenis fontos szerepe van, azért ez a dózis irgalmatlanul magas, főként ha figyelembe vesszük, hogy ezen esszenciális mikroelem biztonságosan tolerálható beviteli értékének felső határa maximum 40 mg/nap. A cink túladagolásának jele lehet hányinger, hányás, hasi görcs, hasmenés, fejfájás. Hosszú távon olyan krónikus problémák jelentkezhetnek, mint a réz és a vas hiánya, illetve a szervezet immunrendszerének csökkent működése, ami az eredeti szándékunkkal tökéletesen ellentétes hatás: elméletben az lenne a célunk, hogy a szervezet védekezőképességét fokozzuk, ne pedig csökkentsük.
  1. Azon készítmények csoportja, melyek jobb esetben egyszerűen hatástalanok, rosszabb esetben még egészségügyi kockázatot is jelenthetnek. Jó példa erre az ezüstkolloid Tény és való, hogy az ezüstionok rendelkeznek fertőtlenítő hatással: már a Krisztus születése előtti évszázadokban is használták fertőtlenítésre. Ugyanakkor napjainkban a „sima” ezüstionok helyett a kolloidok (1-500 nm), azon belül is gyakran a nanorészecskék (1-100 nm) vizsgálata és használata került a középpontban. A nanorészecskékre általában igaz, hogy nagyon speciális fizikokémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az elmúlt évtizedben sorra jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a nano tartományba eső ezüst élettani hatásával foglalkoztak. A legintenzívebben kutatott terület az antibakteriális hatás, melynek során kiderült, hogy a vizsgált részecskék hatásosak több, antibiotikum-rezisztens baktériumfajtára is (pl. Staphylococcus aureus, E. coli, Pseudomonas aeruginosa, Vibrio cholera, Bacillus subtilis). Gomba és vírusellenes hatására kevesebb tanulmány született, de azért itt is olvashatóak biztató eredmények, többek között HIV vírus, herpeszvírusok, Hepatitis B és influenzavírusok vonatkozásában. Tehát a vírus és baktériumellenes hatás bizonyítottnak mondható. Mindezek ellenére AZ EZÜSTKOLLOID NEM JAVASOLHATÓ SZER A KORONAVÍRUS MEGELŐZÉSÉBEN VAGY KEZELÉSÉBEN! Mi ennek az oka?

Nano mérettartomány

  • Az említett vizsgálatok szinte kizárólag in vitro, azaz laboratóriumban, illetve rágcsálókon végzett eredményeket mutatnak be, a meggyőző humánklinikai vizsgálatok hiányoznak.
  • Mivel itt egy teljesen új vírusról van szó, így nem is volt lehetőség még annak vizsgálatára, hogy az ezüstkolloid kifejt-e bármi pozitív hatást? Az, hogy egy hatóanyag hatékony egy vírus ellen, nem jelenti azt, hogy automatikusan a másik ellen is hatni fog.
  • Az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a pozitív hatás kiváltása érdekében nem mindegy, hogy az adott kolloid egészen pontosan milyen méretű. Sőt, úgy tűnik, az optimális méret vírusfajtánként változhat. HIV vírus esetében kifejezetten a 1-10 nm-es ezüstkolloid bizonyult hatékonynak, míg majomhimlő esetében 10-80 nm, influenzavírusnál 14 nm. Fogalmunk sincs, hogy ez az érték koronavírusnál mennyi, még papíron sem tudunk erről semmit.
  • És végül: nem tudunk pontos adatokat a toxicitásról sem. Azt már több esetben is megfigyelték, hogy a fémek részecskeméretének csökkenésével növekszik a toxicitás is. Emlős sejtvonalakon, állatkísérleteknél kimutatható volt több-kevesebb toxikus hatás, illetve az ezüst felhalmozódása egyes szövetekben. Persze az ilyen vizsgálatoknál nem fukarkodnak a dózissal sem, de attól még a kérdés adott: mi lehet a biztonságos dózis?

A fenti érvek alapján gondolja azt a szakemberek túlnyomó része, hogy az ezüstkolloid – a koronavírussal összefüggésben szemlélve – se nem hatékony, se nem biztonságos, tehát totálisan rossz választás. Az ezüstnek nincs ismert szerepe az emberi szervezetben. Nem esszenciális ásványi anyag. Nem ismerjük a biztonságos adagolást. Mellékhatásokat okozhat, melyek közül a legbizarrabb tünet a kékesszürke – kék bőrszín (argyria), amely ráadásul nem is múlik el akkor sem, ha életünkben már soha többé nem eszünk meg egyetlen ezüstmolekulát sem. (Ennek kiváltásához azért elég derekasan a kolloidos üveg aljára kell néznünk, hónapokon, éveken át.) És ha ez nem lenne elég, még a többi, rendszeresen vagy alkalmanként szedett gyógyszerünk hatását is módosíthatja. Nem véletlen, hogy az amerikai FDA (Food and Drug Administration) is fellépett az ezüstkolloidokat gyógyító hatással felruházó gyártók ellen. (Érdekességképpen megemlíteném, hogy New York államban nemrég tiltották meg egy leleményes csalónak – aki a saját ezüstkolloid készítményét azzal hirdette, hogy az hatékony a koronavírus ellen – a termék forgalmazását. Ha mégis forgalmazná, minden eladott darab után 5.000 dollár büntetést kéne fizetnie. Ezt nevezem hatékony eszköznek a népbutítás felszámolására!)

  1. A leghajmeresztőbb kategória: akik egyszerűen negligálják a helyzet súlyosságát. Csak remélni tudom, hogy nincs sok követőjük, és nem befolyásolnak sok embert. Sajnos olvashatóak olyan vélemények, miszerint – és itt felsorolok néhány gyöngyszemet a gyűjteményemből:
  • Nincs is olyan, hogy vírus, tudományosan nincs bebizonyítva a létezésük;
  • „Belefeküdhetek egy kád koronavírusba, akkor se lesz semmi bajom” (Ehhez a megjegyzéshez külön gratulálni tudok…)
  • Nincs is járvány;
  • Miért aggódunk? Daganatos betegből sokkal több ember hal meg naponta…

Nem sorolom tovább. Csak őszintén együttérzek azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akik a lelküket is kiteszik annak érdekében, hogy minél több embernek tudjanak segíteni, és még azt is el kell viselniük extra plusz teherként, hogy egyesek ennyire semmibe veszik a munkájukat.

Felhasznált irodalom:

Képek forrása: pixabay.com

Szerző:

ENadmin and Szepesi-Csöndes Nikoletta

Agrármérnöki diplomája, gyógynövénytermesztési szakiránya mellé a Semmelweis Egyetemen szerzett dietetikusi végzettséget 2017-ben. Fő érdeklődési területei: cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek, metabolikus szindróma dietoterápiája, táplálékallergiák, obezitológia. A MENŐ MENZA Program keretében általános iskolás gyermekek körében végzett edukációs tevékenységet.