Mindennapi probiotikumunk
Az alkalmazás utópisztikus lehetőségei
Előző cikkünkben azt elemeztük, hogy melyek azok a területek, ahol a probiotikumok alkalmazása reális gyógyítási lehetőséget jelenthet. A mikrobiom betegségspecifikus eltéréseiből arra következtethetünk, hogy a jövőben találhatunk alternatívát a probiotikumok sokrétűbb alkalmazására. Hangsúlyozom, hogy ezek a lehetőségek még csak elméletiek, sokszor tudományosan sem eléggé megalapozottak, gyakorlati alkalmazásuk pedig végképp nem kidolgozott. De az irány már látszik. Sok munkával, kitartó kereséssel ezekből a felfedezésekből reális alkalmazási lehetőségek születhetnek!
A mikrobiom összetételében bekövetkező, kedvezőtlen irányú változásra az orvosok – szokásuk szerint – külön elnevezést alkottak: a diszbakterózis fogalmát. Kimutatható, hogy a mikrobiom változásai kötődhetnek egyrészt az olyan táplálkozásokkal összefüggő megbetegedésekhez, mint az elhízás, cukorbetegség és a metabolikus szindróma, másrészt az olyan, idegrendszert is érintő kórképekhez, mint az autizmus, skizofrénia, Parkinson-kór, Alzheimer-kór. De felmerül a rákbetegségek, illetve egyes gyulladásos betegségek és a mikrobiom közti kapcsolat lehetősége is. Kiderült például, hogy a legtöbb hasnyálmirigy betegség esetében a mikrobiom összetétele jellemző eltéréseket mutat. Ez a jelenség a későbbiekben használható lehet a korai diagnózis megalapozásánál.
Szélesedő ismeretek – korlátozott orvosi lehetőségek
Mint korábbi cikkeinkben is megjelent, a bennünk lakó élőlények rengeteg anyagcsereterméket állítanak elő. Mivel a bélflóránkat alkotó mikroorganizmusok együtt fejlődtek velünk az évmilliók során, ezeket az anyagcsere-termékeket szervezetünk elfogadja, nem védekezik ellenük. A rengeteg – még pontosan fel nem térképezett – anyagcseretermék között rábukkanhatunk gyógyászati célokra alkalmas gyöngyszemekre is. És az a szép, hogy a fentebb említettek miatt az ilyen típusú, külsőleg bevitt, gyógyhatással bíró készítmények esetében a nemkívánatos mellékhatások aránya feltételezhetően minimális lenne. De a nagy felfedezés még hátra van…
A mikrobák hasznos anyagcseretermékei között szerepelnek többek között azok a rövid szénláncú zsírsavak, amelyek a bél nyálkahártyájának fontos tápanyagai. 2-es típusú cukorbetegségben kimutatható, hogy az ilyen zsírsavakat (főként butirátot) szintetizáló baktériumtörzsek aránya csökken. 1-es típusú cukorbetegség korai szakaszában szintén megfigyelték, hogy a Bacteroides törzsek aránya megnövekszik, a rövid szénláncú zsírsavak szintézise pedig csökken.
Azt azonban még mindig kutatják, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb? Először változik meg a mikrobiom (pl. a helytelen étkezés hatására), és ezért alakul ki a betegség? Vagy a már kialakulóban lévő betegség hatására változik meg a mikroorganizmusok összetétele? Nem tudjuk…
További diszbiózisok figyelhetőek meg túlsúlyos, illetve elhízott emberek esetében is. Mostanra kiderült, hogy az ilyen problémával küzdő személyek esetében a humán bélflóra 90 %-át adó két nagy baktériumtörzs, a Firmicutes:Bacteroides arány megváltozik: magasabb lesz túlsúlyos és elhízott egyénekben. A túlsúly pedig fokozza a bél áteresztő képességét (=permeabilitását) és a gyulladásos folyamatokat. Lehetséges, hogy az arány megfelelő szinten tartása a jövőben alkalmazható lehetne terápiás lehetőségként is? Hát még ez is várat magára…
A diszbiózis megjelenik az olyan gyulladásos betegségek kapcsán is, mint az irritábilis bél szindróma (IBS) és gyulladásos bélbetegségek (IBD). Elképzelhetőnek tartják, hogy ezen betegségek hátterében is a bél-agy tengely működészavara húzódik meg. A kutatások eredményei szerint egyes bélbetegségekben hatásos lehet prebiotikumok alkalmazása, más esetekben nem találtak ilyen irányú összefüggést. Nem ismerjük a hatásmechanizmust sem, úgyhogy konkrét ajánlásokat nem is lehet tenni ezen betegségekkel kapcsolatban.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a probiotikumok szervezetbe történő juttatásának módszere lehet a bizarrnak hangzó, de rendkívül hatásos széklettranszplantáció. Ezt az eljárást sikerrel alkalmazzák néhány intézményben, például a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban. Jelenleg azonban csak kizárólag nagyon durva, esetenként halálos kimenetelű, az ú.n. Clostridium difficile által okozott, egyéb kezelésre nem reagáló fertőzések esetében alkalmazzák. Magát az eljárást 2013-ban Amerikában az Amerikai Gyógyszerügynökség (FDA) gyógyskezelésként ismerte el. Ha lesznek is azonban ilyen jellegű gyógykezeléseink, azokat akkor tudnánk a legeredményesebben használni, ha egyénre szabottan tudnánk alkalmazni, amihez egyenként kéne feltérképezni a betegek mikrobiomjának pontos összetételét. Mint ahogy az alcímben is írtam, ez elég utópisztikus elképzelés.
Jelenlegi ismereteink tehát arra elegendőek, hogy lássuk: a bennünk élő mikrobák hatása sokkal összetettebb, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Ezt az összetettséget, az arányok fontosságát, a személyre szabottságot a kereskedelmi forgalomban kapható készítmények minden ígéretük ellenére sem képesek figyelembe venni. (Ami nem csoda, hiszen pont ezekről a részletekről tudunk a legkevesebbet, még elméleti szinten is.) A fogyasztók felé történő kommunikáció erősen leegyszerűsített.
Persze a termékek még így is lehetnek hatásosak, de a biztos ajánlásokhoz sokkal többet kéne tudnunk annál, minthogy a mikrobiom összetétele és az egyes törzsek arányai kulcsfontosságúak, bár már ezen tény felismerése is jelentős eredménynek tekinthető. A pontos megvalósítható gyógykezelési lehetőségektől azonban még nagyon messze vagyunk, (ami érthető, lévén kb. 2012-től kezdték ezt a területet intenzíven kutatni), de legalább már látszik az az út, amiből egyszer majd talán profitálhatnak a gyermekeink!
Kép forrása: www.pixabay.com
