Mit vásárolunk meg a bio minősítéssel?
Avagy: mitől nem kukacos az a cseresznye?
Mára már a laikusok számára sem kérdéses, hogy a boltokban kapható biotermékek régóta nem a kukacos cseresznye kategóriáját képviselik. (Itt szeretném megjegyezni, hogy élelmiszerek vonatkozásában a „biológiai”, „bio”, „öko” és „organic” kifejezések egyazon fogalmat és minőséget jelentenek.) De mi is az a biogazdálkodás? Mitől nem kukacos végül az a cseresznye?
A teljesség igénye nélkül szenteljünk egy pillantást azon alapelveknek, amelyeknek – az uniós törvények értelmében – meg kell felelni ahhoz, hogy ökológiai gazdálkodóknak nevezhessük magunkat!
- Tilos a GMO (= géntechnológiai eszközökkel módosított szervezetek) alkalmazása. Dolly bárány húsából soha nem lehet biopörkölt! Sőt, semmilyen formában nem lehet ilyen szervezeteket használni: tehát nem nevelhetek olyan csirkét sem, ami GMO kukoricából készült tápot kapott.
- A növényeket bele kell tenni a talajba. Mondjuk ez így leírva elég együgyűen hangzik, mert hova máshova is tenném őket? Azonban a kertészeti növénytermesztésben egyre gyakoribb a talaj nélküli termesztési forma, amikor szegény növény gyökerei egy tápoldatba lógnak bele. Még gyakoribb, hogy a növény egy cserépben nevelkedett volt: belátható, hogy a talajjal, mint biológiai rendszerrel így sem tudott mélyebb ismeretséget kötni.
- Az állatok boldogok. Méghozzá nemzedékeken át. Lehetőség szerint biotakarmányokkal etetik őket. Tilos ketrecbe zárni, megkötözni őket, és szigorú előírások vonatkoznak a számukra biztosítandó minimális területnagyságra is.
Gyermekeit nevelő boldog tyúkanyó
Forrás: pixabay.com
-
- Mivel az állatok szabadon szaladgálnak, a gazdaságnak elég nagy földterülettel kell rendelkeznie. A földterület amúgy sem árt: például megtermelhető rajta az a biotakarmány, amit a bioállat megeszik, a bioállat „biotrágyáját” megkapja a bionövény, és így tovább… Minden mindennel összefügg, mint a régi szép hagyományos időkben!
- A megelőzést kell előnyben részesíteni: a jó öreg vetésforgót (történelemből valahol a feudalizmussal párhuzamosan tanulhattunk róla), a megfelelő fajtaválasztást (ne omoljon össze a csirke keringése, ha rásüt a nap), a metszést (szellősebb lombkorona = kevesebb gomba), a talajgondozás eszközeit.
- Külön lista van azokról az anyagokról, amelyek használhatóak megelőzésre, kezelésre, tápanyag-utánpótlásra, takarításra. Az engedélyezett növényvédő szerek között szerepelnek fürkészdarazsak, katicabogarak, ragadozó poloskák, színcsapdák, rovarfogó lapok. Használhatnak gyógynövényeket is (pl. áztatott csalánlevél), vagy olajokat, sőt, még ként és rezet is. Tápanyag-utánpótlásra is vannak engedélyezett anyagok (pl. szerves trágya). Szóval azt ne gondoljuk, hogy csak mert bio a termék, nem történt növényvédelem!
A bio termékek azért kerülnek tehát többe, mert pusztán a hagyományos, régi módszerekkel, – lemondva a legtöbb kémiai vívmány felhasználásáról – biztos, hogy végül kevesebb termésre lehet számítani. Kiemelkedően fontos a gazda szakértelme. Gondoljunk bele: ha megveszek egy üveg fürkészdarazsat a kártevőim ellen, arra oda kell figyelni. Mert például a fürkészdarazsam világgá mehet, ha éppen nem talál elég üvegházi molytetűt a megélhetéséhez. Trükkösnek kell ám lenni, hogy a biológiai növényvédő-szerem (=jelen példában a fürkészem) ne oldjon kereket! És ez csak egy példa volt a termelői nehézségekre.
Hangsúlyozni szeretném továbbá, hogy vadállatok és halak húsa és az abból származó termékek – amennyiben szabadon élő, valóban vad állatokról, és nem tenyésztett halakról van szó – nem forgalmazható bio termékként! Ennek oka, hogy nem tudjuk, a vadon kószáló állat mit evett és ivott pontosan. Mivel ők nem tudják magukról, hogy haláluk után akár bio hústermékként is forgalomba kerülhetnének, lazán beugrálnak a nem biogazdálkodást folytató kertekben, és galádul képesek megenni a permetezett káposztát! (Hasonló a probléma a Balatonból kifogott halakkal is: őket sem tartjuk kontrollált körülmények között.) Halászati és vadászati termékeknél van rá lehetőség, hogy a „bio” kifejezést az élelmiszer ökológiai gazdálkodásból származó összetevőjére alkalmazzuk a termékmegnevezésben. Például: ”tonhal bio napraforgóolajban”.
Feldolgozott termékek vonatkozásában nem minden esetben jelenti azt a „bio” minősítés, hogy teljes mértékben biológiai gazdaságból származó, teljes mértékben adalékanyag-mentes élelmiszerről van szó. Ugyanis az ilyen élelmiszer 5 %-ban (tömegszázalékban) tartalmazhat konvencionális alapanyagot is, már ha az az 5 % nem szerezhető be ökológiai forrásból, és feltétlenül szükséges a termék előállításához.
Láthatjuk, hogy a biogazdálkodás a legjobb gyakorlatokat igyekszik ötvözni a környezet védelme és a természetes sokszínűség (=biodiverzitás) fenntartása érdekében, miközben – nem utolsó sorban – a szermaradványok minimalizálásával a fogyasztók egészségét is védeni igyekszik.
Remélem, jelen cikkünk elolvasása az élelmiszerek vonatkozásában pontos tájékoztatást nyújtott Nektek az ökológiai termékek fogalmáról, segítve Benneteket a különböző élelmiszerek közötti eligazodásban!
