Egy kreatív elme ötletei – Henry Ford és a szójaital

Henry Ford neve nem csak az autók univerzumához említendő, ugyanis feltalálóként, tudósként úgy gondolta, hogy “az ipar és a mezőgazdaság természetes partnerei egymásnak”, így az utóbbi világában is igencsak elmerült. Az 1920-as évek végén Greenfield Village-ben egy laboratóriumot épített, melybe még maga Edison is hébe-hóba ellátogatott! Az ott dolgozó kutatók azon fáradoztak, hogy megtalálják azt a „csodanövényt”, mely a régió adottságai mellett viszonylag könnyen termeszthető és többféleképpen hasznosítható. Választásuk a szójababra esett.

A kezdetek…

A Fortune magazin 1933. decemberi számában már úgy írtak Fordról, miszerint “annyira érdekli a szójabab is, mint a V-8”. Ford a szójababbal több területen is kísérletezett (traktor-, autóalkatrész gyártása, olajgyártás stb.), de voltak élelmiszeriparral kapcsolatos ötletei is. Olyannyira elmerült a szójababban, vagyis annak világában, hogy még az 1934-es Világkiállításon is előrukkolt egy hús nélküli, szójás menüsorral, közel 30 újságírónak – tesztelésre. A kis show-ját többször is megismételte később. Bár nem mindenki rajongott annyira a szója és a hús nélküli ételekért, mint maga Ford és közvetlen munkatársai… Pedig még receptes füzet is született a bankettek után!

Az 1930-as évek közepén Ford a “szintetikus tej” létrehozásának témájába is belevágta a fejszéjét: sajnos ekkora már az újságíróknál is nevetség tárgya lett,  ők is hitetlenkedve fogadták az újabb ötletet. Pedig bizony, a végén már napi több száz gallon szója”tejet” gyártott. Állítólag bizonyos alkalmazottai körében igen népszerű volt az új ital, melynek ízén egy kis banánolaj hozzáadásával is javítottak. A II. világháború kezdete után átalakulások, átszervezések történtek a szójabab ültetvények, gyárak körül, inkább pékáruk és fagyasztott termékek előállítására használták fel a szója”tejet”.

Egy kis ugrás az időben, és máris a természet, világbéke és a szeretet korszakába csöppenünk. Ekkor kezdett el igazán népszerűvé válni a szója”tej”. Azonban rögtön egy ellentábor is létrejött, miszerint a szójabab génmódosított (Amerikában), káros herbicidekkel fújják őket… A félelem – függetlenül attól, hogy indokolt volt-e vagy sem – útjára indította az újabb tejhelyettesítők/pótlók elgondolását, megalkotását és végül a gyártását is, melyek mostanra már a világon szinte mindenhol megtalálhatóak.

A világbéke korszaka

Tej kontra szójaital: Mi is a különbség?

Ha feltételezzük, hogy mindkét italból 2-2 dl-t iszunk meg a reggeli szendvicsünk mellé, akkor az USDA (U.S. Department for Agriculture) adatbázisa szerint mérve a tejjel több energiát vettünk magunkhoz. Ez a tej csaknem kétszer magasabb zsír és több mint ötször magasabb szénhidrát-tartalmának köszönhető. Egyik ital sem tartalmaz diétás rostokat. Markáns különbség tapasztalható a kálcium-tartalomban: 2 dl tejben 240 mg kálcium található, ráadásul jól felszívódó formában. Hallottam már olyan véleményt, miszerint a szójaital és az egyéb növényi italok is tartalmaznak kálciumot. Végül is igaz: 2 dl natúr, nem dúsított szójaital 16 mg kálciumot tartalmaz. Így naponta hozzávetőlegesen 16,5 liter szójaital elfogyasztásával biztosítható lenne a szervezetünk napi kálcium-igénye (1.000 mg).  A tej nátrium-tartalma viszont jelentősen magasabb a szójaitalénál: az előbbi 100 g-jában 45 mg, az utóbbi hasonló mennyiségében 4 mg nátrium található. A tej tartalmaz továbbá jónéhány olyan vitamint, melyeket a szójaital nem: B-vitaminok, illetve A, E és D-vitaminok egyaránt megtalálható benne.

A zsírsav-összetételt érdemes kissé alaposabban megvizsgálni. A tej összes zsírtartalma 2 dl-ben 6,5 g, a szójaitalban 3,34 g. Az összetételben azonban nagyon nagy a különbség! A mellékelt ábra a tej zsírsav-összetételét ábrázolja az USDA adatai alapján. (Hasonló, zsírsav-összetételre vonatkozó részletes ábrázolás a szója ital tekintetében sajnos nem található az adatbázisban.)

Az x tengelyen az egyes konkrét zsírsavak szerepelnek: az első szám azt mutatja, hány szénatomból áll az adott zsírsav, a kettőspont utáni szám a telítetlen kötések számát jelzi (0: a vegyületben nincs telítetlen kötés (SFA); 1:  egyetlen telítetlen kötést tartalmaz a zsírsav (MUFA); egynél nagyobb szám, akkor többszörösen telítetlen zsírsav (PUFA). 

Táplálkozás élettani szempontból a telített zsírsavak kedvezőtlennek bizonyulnak, főként a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának fokozása révén. A tehéntej összes zsírtartalmának több, mint a fele (57,48 %) telített zsírsav (SFA). Ez az arány a szójaitalnál kedvezőbb: 25,15 %. A tej tartalmazza az állati zsiradékokra jellemző koleszterint, egy 2 dl-es bögrében 20 mg-ot. A növényi italoknak viszont mindegyike koleszterinmentes!

A kedvezőbb élettani hatású telítetlen zsírsavak teszik ki a tej összes zsírtartalmának kb. 45 %-át. Ebből csaknem 25 %-a egyszeresen telítetlen olajsav, további 20 %-a pedig többszörösen telítetlen zsírsav. Igaz tehát, hogy a tehéntej „rossz”, telített zsírsavtartalma viszonylag magas, de csaknem 45 %-ban a vérzsír-paraméterekre kedvezőbb hatású, telítetlen zsírsavak is jelen vannak benne.

A fehérjetartalom tekintetében elmondható, hogy a növényi italok általában nem jó fehérjeforrások. Kivételt ez alól csak a szója képez, mivel fehérjetartalma a tehéntejével azonos. Megemlítendő azonban, hogy a növényi fehérje biológiai értéke (azaz a szervezetünk számára hasznosítható aránya) minden esetben alacsonyabb az állati fehérjénél: míg a tehéntej biológiai értéke 80-95 közé esik, addig a szója esetében csupán 74-78 közötti tartományról beszélhetünk. (A fehérjék biológiai értékéről egy korábbi cikkünkben itt olvashattok.)

Források:

I1; I2; I3; I4; I5

Képek: Pixabay

 

Ezzel a cikkel búcsúzunk Tőletek és a 2019-es esztendőtől. Kívánjuk Nektek, hogy az előttünk álló ünnepi időszakot jókedvűen, az ünnepekre történő készülődéssel, vidáman töltsétek! Köszönjük, hogy egész éven át követtétek, olvastátok a megjelent bejegyzéseket, cikkeket, melyeket legjobb tudásunk szerint igyekeztünk úgy megírni, hogy a Benneteket érdeklő témákban szerezhessetek mind elméleti, mind gyakorlati ismereteket! Reméljük, a 2020-as évben is lelkes olvasóink maradtok! Az idei évben több blogcikk nem jelenik már meg, de Január 3-án újra találkozunk – a növényi italok befejező, záró cikkével, melyben az újdonságokról, gyakorlati választási – felhasználási szempontokról lesz szó!

Kellemes, Áldott Karácsonyt, Boldog Új Évet, jó pihenést, feltöltődést kívánunk Nektek az Ünnepek alatt!

 

Szerző:

Kertészmérnök és okleveles élelmiszermérnök, termékfejlesztési szakiránnyal. Több éves kutatásainak főbb tárgyát a Stevia rebaudiana Bertoni növény képezte, melyet mind kertészeti aspektusból, mind pedig funkcionális növényként, élelmiszerként is tanulmányozott. A témájával az országos tudományos diákköri konferencián II. helyezést ért el.

Képzése mellett több szakmai tanfolyamon részt vett, köztük minőségirányítási rendszer belső auditori és biostatisztikai képzésen is. Illetve a Food Revolution franciaországi ifjúsági találkozóján és a klímaváltozás hatásait és kihívásainak kezelési lehetőségeit vizsgáló projektben is szerepelt résztvevőként.

Agrármérnöki diplomája, gyógynövénytermesztési szakiránya mellé a Semmelweis Egyetemen szerzett dietetikusi végzettséget 2017-ben. Fő érdeklődési területei: cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek, metabolikus szindróma dietoterápiája, táplálékallergiák, obezitológia. A MENŐ MENZA Program keretében általános iskolás gyermekek körében végzett edukációs tevékenységet.