A növényi alapú tej, vagyis növényi ital valóban egészségesebb, mint a már oly régi táplálékunk egyike: a tehéntej? Miben különböznek egymástól, miért drágábbak, kiknek javasoljuk és kiknek nem? Következő cikksorozatunkban reméljük minden kérdésre meglelitek a választ!
Elsőként tisztázzuk a megnevezéseket. Az 1308/2013/EU rendelet szerint: „A „tej” kizárólag az egy vagy több fejésből nyert rendes tőgyváladékot jelenti, az ahhoz történő hozzáadás vagy abból történő kivonás nélkül.” Mivel azonban a növényi alapú italokat a fogyasztók és a gyártók egyaránt előszeretettel nevezik növényi „tejeknek”, a visszásság tisztázásával az Európai Bíróság 2017-ben körültekintően foglalkozott egy ügy kapcsán. Bár a fogyasztók kevésbé figyelnek minden apró-cseprő uniós perre, illetve azok eredményére, végzésére azonban ezen ügy ítélete során az Európai Bíróság a fenti szabályozásra hivatkozva szigorúan kihirdette, hogy kizárólag az állati eredetű tejet és tejből készült termékeket lehet tejnek és tejtermékeknek hívni, ilyen megnevezéssel forgalmazni, reklámozni. Vagyis az addigi szójatej, most már a polcokon csakis szójaitalként vásárolható meg – egyben a kreatív névalkotás táptalaja is lett e jogszabály (pl. Lughurt – lupine yogurt – csillagfürt joghurt). Igen ám, csakhogy hoztak kivételeket is a szabály alól, nem is keveset! Magyarországon a tejhelyettesítők közül egyedül a kókusztejet illethetik ezentúl is ugyanazzal a megnevezéssel (további hazai kivételek: vajkörte, vajretek, vajbab, kakaóvaj, mogyoróvaj, gyümölcssajtok (pl. birsalmasajt), disznósajt, haltej). Azonban a helyzet bonyolultságát az is bizonyítja, hogy a kivételek listája minden országban más és más. A listán összesen 130 kivétel található, melyek 15 nyelven oszlanak el.
Ismerjük meg a törvényi szabályozást!
Felmerülhet a kérdés bennünk: miért kellett ilyen szigorú ítéletet hozni ez ügyben? Mi értelme van ennek a szabályozásnak? A válasz nagyon egyszerűnek tűnik: a cél a tejipar piacának védelme. A fogyasztók a növényi italokra tejpótlókként, illetve helyettesítőkként, alternatívaként tekintenek, vagyis egyfajta konkurenciát jelentenek a tejipar számára.
Csakhogy további kérdésként az is megfordulhat a fejünkben: egyáltalán a célközönség egy és ugyanaz-e a két „termékcsalád” esetében? Nézzünk egy kis statisztikát arra, hogy valóban jogos-e a tejipar nyugtalansága/feszélyezettsége!
Az utóbbi 5 évben a növényi alapú italok piaci részesedése, eladási mutatói 61%-kal bővült. Az Európai Bizottság adatai szerint e termékek fogyasztása évente 10% körüli mértékben növekszik (2012-2018-as adatok alapján). Bár Európában ez az arány még csak 4-5%-ot jelent a tejhez képest – Magyarországon még ennél is kevesebb: 2-3% – de a növényi alapú italok fogyasztása növekvő tendenciát mutat, gyakran a tejfogyasztás rovására.
Mi lehet az oka a növényi italok ilyen szintű térhódításának? Egy felmérés alapján a vásárlók közel ¼-e azonos arányban vásárol tehéntejet és növényi italt. E vásárlási trendnek két legfőbb okaként a laktóz-intoleranciát és az állati eredetű termékek étrendből történő kizárására irányuló törekvéseket említették.
Viszont a növényi italokat fogyasztók száma nagyobb, mint a laktóz-intoleranciában szenvedők és bármilyen tej, tejtermékek fogyasztását korlátozó diétát folytatóak köre. A növényi italt vásárlók fele pedig szimplán egészségesebbnek tartja a növényi italt a tehéntejnél. Valóban így lenne? Sok ember voltaképpen nincs is tisztában a tej és a növényi ital táplálkozás-élettani profiljával. Cikksorozatunkban kitérünk e kérdéskörre is!
Vegyük sorra azokat az egészségügyi problémákat, amelyek fennállása esetén egyértelműen pozitív hatású a különböző növényi alapú italok fogyasztása!
Az egyik legjelentősebb ilyen probléma a sokakat érintő laktóz-érzékenység. A népesség körülbelül 65%-ánál csecsemőkor után, a bélben termelődő laktáz enzim szintje csökken vagy akár teljesen el is tűnik a szervezetéből. A tejcukor két cukor-molekula (egy glükóz és egy galaktóz) összekapcsolódásával alakul ki. A laktáz enzim ezt a nagyobb molekulát hasítja alkotóelemeire: külön glükóz és galaktóz molekulákra. Laktáz enzim hiányában ez a bontás nem megy végbe, a tejcukor emésztetlenül halad végig a bélcsatornán, és jut el annak végső szakaszába, a vastagbélbe. Az ott élő bélbaktériumok a tejcukrot erjeszteni kezdik. Ez az erjedés okozza a laktóz-érzékenységben szenvedők tüneteit.
Felnőttkori laktóz-intolerancia a kelet-ázsiai populációban a leggyakoribb, a felnőtt lakosság 70–100%-át érinti, míg az észak-európai származású emberek esetében ez az arány körülbelül 5%. E jelenség igazi oka: a genetika.
A másik jelentős probléma a tejfehérje-allergia, aminek hátterében nem enzimhiány, hanem a szervezet nem megfelelő immunválasza áll. A 3 évesnél fiatalabb gyermekek mintegy 2-3%-a allergiás a tejre. Noha a szakértők eleinte úgy gondolták, hogy túlnyomó többségük 3 éves korukra kinövi ezt az allergiát, a legújabb tanulmányok pontosan ellentmondanak az elméletnek. A tanulmányok szerint a gyermekek kevesebb, mint 20%-a növi ki 4 éves koráig, viszont (!) körülbelül 80%-a 16 éves koráig kinövi a tejallergiáját. Ugyanakkor egy kis réteg esetében egész életen át tart.
Tejfehérje-allergia esetén muszáj lemondani a tej élvezetéről!
Tekintsük át azon, nem egészségügyi jellegű egyéb okokat, melyek a vásárlókat a növényi italok választására ösztönzik!
Kulturális és vallási okok: Míg a zsidó és keresztény kultúrkörben a tej és tejtermékek fogyasztása elfogadottnak számított, (gondoljunk csak arra, hogy Mózes a tejjel-mézzel folyó földre vezette be Izráel fiait, úgyhogy a tej a bőség jelképének számított ebben a kultúrában), addig más, főként távol-keleti kultúrákban, vallásokban nem került be a tradicionálisan fogyasztott élelmiszerek körébe. A japán buddhisták kifejezetten kerülték a tejtermékek fogyasztását, az európai embereket le is nézték, amiért tejet isznak („vajtól bűzlőnek” nevezték őket). Hasonló volt a tej megítélése Kínában is. A hinduizmus védikus írásait követő hívek álláspontja nem minden esetben egységes: az erőszakmentességet, az állatok leölését mindannyian bűnnek tartják, de különböző táplálkozási szabályokat írnak elő a társadalom különböző rétegei számára: akik nehéz munkát végeznek, azok fogyaszthatnak tejet, tojást. Érdekes tény, hogy Indiában, ahol a lakosság 80 %-a hindu, a FAO adatai szerint azonban csak 43 %-uk laktovegetáriánus (azaz nemcsak hogy húst nem fogyasztanak, hanem tejet és tojást sem.) Ezek szerint a távol-keleti vallások követőinek nem feltétlenül kell tartózkodniuk a tejfogyasztástól, de alapvetően széles rétegükre jellemző ez a hozzáállás.
Divatdiéták: Az egyik legjelentősebb oka a növényi italok választásának az, hogy a vásárlók azokat saját megítélésük szerint „egészségesebbnek” ítélik meg. Ezen diéták közül többre is jellemző a tej és tejtermékek étrendből történő teljes kiiktatása vagy erős korlátozása. A teljesség igénye nélkül említünk meg néhány példát:
- A vegán étrendben például minden állati eredetű termék fogyasztása tilos.
- A paleo-étrendet követők az emberiség „ősi” táplálkozásához kívánnak visszatérni, bőséges húsfogyasztást szorgalmazva. Ezen törekvésük keretében a gabonafélék mellett leginkább a tejet és az abból készült termékeket zárják ki étrendjükből (többek között).
- A ketogén diétában – melyet egyes esetekben konkrét betegségek kezelésére is használnak, orvosi felügyelet mellett – az étrend gerincét az állati zsírok és növényi olajok adják, a magas fehérje-tartalmú tej és a tejtermékek étrendbe iktatási lehetőségei szigorúan korlátozottak, (bár tejszínt, vajat, és a nagyon magas zsírtartalmú Mascarpone sajtot lehet fogyasztani).
Környezetvédelmi szempontok: A növényi ital ökológiai lábnyoma kisebb, mint a hagyományos tejé: kevesebb termőföld és kevesebb víz szükséges az előállításukhoz, valamint a növények termesztése során kevesebb üvegház-hatású gáz szabadul fel, mint a szarvasmarhatartás következtében. A számrengetegek helyett, következzék egy diagram, melyen jól láthatóak a különbségek:
Saját fordítás
Ezenkívül a tehenek nem megfelelő tartási körülményeit is ide szokták sorolni. Továbbá a tehéntartásnál használatos antibiotikumok is szerepelnek a „tehéntej-ellenes” érvek listáján. Mint ahogy már egy előző cikkünkben is szó esett a 2019-es Eurobarometer felméréséről (itt olvasható a teljes felmérés), az európaikat komolyan aggasztják az antibiotikum, hormon és szteroid maradványok, főleg a húsban, de a tejben is.
De akkor miért drágábbak a növényi italok a tehéntejnél?
Nos ez pont egy olyan kérdés, ami az utóbbi időben igencsak nagy visszhangú! Ugyanis a berlini székhelyű növényi alapú élelmiszerekkel is foglalkozó ProVeg International felszólította arra az európai kormányokat, hogy vessenek véget annak, melyet a növényi tej adóztatásának „egyenlőtlen és igaszságtalan” adószintjeinek hívhatunk. Hiszen összehasonlítva a tehéntejjel az áfakulcs lényegesen alacsonyabb az utóbbi javára. A ProVeg egy teljes jelentést készített mindarról, hogy miért kellene megszüntetni a növényi italok magasabb adószintbe sorolását. A jelentés feltárja és kifejti a növényi italok táplálkozási kérdéseit, piaci adatait, jogi kereteit és környezeti hatásait a tehéntejhez képest. Európa 6 országában (Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Szlovákiában és Ausztriában) szignifikánsan nagyobb az áfakulcsa a növényi italokon, mint a normál tehéntejen. Például Németországban míg a szójatej áfakulcsa 19%-os, addig a tehéntejé 6%-os. Magyarországon is hasonló a helyzet. 2019 január 1-től az UHT és ESL tej áfakulcsa 18-ról 5%-ra csökkent itthon, melynek fő célja, motivációja egyértelműen a gazdaságfehérítésre való törekvés volt, amire szükség is van/volt a piac tekintetében. Azonban szeptembertől a nyerstej árát a feldolgozóipar kénytelen volt megemelni 12 százalékkal, a többi tejtermékét pedig 5-7 százalékkal, vagyis újabb árváltozással számolhatunk. Ezzel szemben a növényi italok árai mondhatni stagnálnak, a magasabb áfakulcsukkal együtt.
Miért magasabb a növényi italok áfakulcsa? Az elhízás csökkentése érdekében számos EU tagállam intézkedésképpen bevezette a cukros italok adóztatását. Igen ám, csakhogy a legtöbb esetben a növényi italokat is az üditőitalok kategóriájába sorolják, illesztik. Ez azt jelenti, hogy bizony, a növényi italokra is vonatkozik ez a fajta adó. A tejtermékek ezzel szemben külön élelmiszerkategóriába tartoznak és e adó hatálya alá nem tartoznak.
Kíváncsian várjuk mi is milyen változásokat hoz majd a következő jó néhány év a növényi italok és tehéntej kapcsolatában.
Cikksorozatunk következő részében folytatjuk a növényi italok és a tehéntej elemzését, ismertetését.
Forrás:
Kiss Anna, Lelovics Zsuzsanna: Táplálkozási szokások a hinduizmusban. Élelmezés, 2015. október p.32-33
Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége : Táplálkozási Akadémia Hírlevél: Paleo-diéta (VI. évfolyam, 2. szám, 2013. október)
I1; I2; I3; I4; I5; I6; I7; I8; I9; I10; I11; I12
Képek: Pixabay
